(Megjelent az Agria Folyóirat őszi számában) Ars poetica kísérletek Gyulaváriné Legoza Vil... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A magyar költészet napja - József Attila születésnapja Április 11.
Mondd, mit érlel annak a sorsa? Ezt kérdezte egykor József Attila. Költői kérdés - a választ is megadta maga. Egy-egy emberi sorsot ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Közélet
Zömében biz ilyenek: sokakat felhasználnak, másoknak hízelegnek. S a fásult, lecsúszott tömegek; szegények, ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Éhbér
Csak két hétre kényszerítsétek őket megállás nélkül dolgozni hajnaltól hajnalig. Csak kétheti bérükből tartsák el családjukat, az asz... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Életigenlő
Oly ügybuzgó még a levéllélegzet is, szárnyaló pára. (2015-2018) Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Próbálkozni érdemes
Amit beteg szíved diktál, az agyad is felfogja már, összeszorított ajkad útjukat állja, kapaszkodik önmagába, pedig ott lebeg a leve... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ellenállás
Megőrzött képsor múltadból, ahogyan szemben álltok, mögött... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A remény
lepkeként lebeg felettünk a csalóka remény, nem száll le soha, nincsen lába, lebegése tétova. Életünk vékony fonala a lepke útvona... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Táborok
Mi nem, ti igen, mi igen, ti nem, ádáz harc az életünk. Jelszavaink örökké: pénz, dicsőség, uralom – mi soha meg nem békülünk. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A semmi közepében
Kinyitom a szemem, végtelen kékség vesz körül vagyok puha fehérség kívül-belül. Nincs anyagcsere, nincsenek salakanyagok, anyagtal... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Mivé lettél ember?
Arcunkra van írva egykedvűség lelkesedés hit és hitetlenség szomorúság vidámság rajongás és fásultság valóság sok mindenben... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Jégvirág és homoktövis
Tagbaszakadt tuszi hutut hajkurász a szokás végett, csúnyán krákog, tán hörghurut? Idén nyáron korán tél lett. Szamár köhög, nyögve... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Haikuk 3
Víruslakó Pulykaméreggel itat a betontenger sok kis kalóza. * Nézőpont Kő állóvízbe dobva már fellelhető nemes tavi kincs. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ikertestvéreim
Van kettő ikertestvérem, tükörképem, árnyékképem én vagyok az eredeti, másik kettő - vetületi. Napsütésben jön az árnyék, nem haso... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Krízis
Belehalni? Megérteni? Választ egy mást! Előre menekül – íme, az ember ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Hold keservei
Titokzatos csendet morajlás zúzza szét búzatáblák felől keserű kenyér illatát hozza a szél a napraforgó hűségesen észrevétlen életéér... Tovább olvasom »
Farda József: Hét főbűn IV. (ira) harag
1952. szeptember 17.-e borongós őszi napra ébredt. József a szülészet folyosóján járkált idegesen. Néha odapislantott a Szülészet fel... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Haikuk 2
Álomlény Lehet, hogy csak úgy elalszom – de te akkor is álmomban élsz. Jutalom Cseresznyemagból lesz földi szerencsével szere... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ne gondolkodj!
Jobb leülni, mint felállni, jobb elfutni, mint megállni. Ha fáradt vagy, ülj le, ha üldöznek, fuss el ! Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megvallás
Volt, ami volt. Sok évünk elszállt. Elnézést kérek, mindennek vége. ’Elnézést? Miért?’ Miránk a pokol vár. A kép címe... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Hihetetlen hittel
Hihetetlen hittel éltem veled és nélküled takaróm volt kétely takaróm volt a kérelem a kettősség az enyém nem osztom meg senkivel Ar... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Haikuk 1
Keresztezők Talpam alá pók szedné lábát halálba, ámbár kitérek. * Kaleidoszkóp holdkóros élet míg nem ér bonyolult ügy aztán... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Lopózkodó ősz
Még visszaint a napsugár. Rőt levelű fa ágán játszik, hintázik a fáradt bogár. Búcsút int, rád kacsint a nyár, érett-lila bogyójú b... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nyomtalanul - igaz történet
Amikor anyám sírjához kimegyek a temetőbe, gyakran megállok egy magas kripta előtt. Fejrészén fehér márványtáblán két név olvasható: ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Helyzetkép
Fórumzárás, kitiltás – egyenebb az irányítás. Vannak, akik szemlélődnek, mások meg csak heherésznek. ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: A korzón
Vasárnap délután korzó volt a főutcán, kíváncsi szemek se hosszát se végét nem látták. Lépés távolság senkinek sem jelentett akadályt,... Tovább olvasom »
Varga Árpád: marketing ma
ha kell visszaismétlik akár százszor ezerszer ugyanabból a kameraállásból a kiragadott jeleneteket csak hogy meggyőzzenek te meg nem ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Esti árnyak
Hosszú esti árnyak lebegnek a légben, a lemenő napnak vöröses fényében. Kéz a kézben halad az ifjú szerelem, pillanatba bújva, m... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Váratlan reakciók
Mottó: Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük. (Eötvös József író) Rejtély Török nagyban dics... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Okoskodás
Buta okoskodás vezérli létünk fonalát. Okos ember sorsát vezeti gondos megfontolás. A tett halála az okoskodás ez a shakespearei ki... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Marad híred utánad
bárhová is költözöl marad híred utánad bárhogyan is szörfözöl marad híred utánad bárhova is távozol marad híred utánad bárhogyan i... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Küzdés
Dühöngve is szeretett lét – mik történnek velünk! Ütnek, nyelünk, de azért olykor bátran visszaütünk. Ezer... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Jelbeszédes társalgás
Te néma vagy, én meg süket, tökéletes az együttes. A szád mozog, hangot nem ad, mozgásjelekből olvasok. Ha harsányan kiáltanál, én ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Vakablak
Hold udvara sáppad, valahol keleten felcsillan a napnak első hírvivője. Vakablakon mi sem látszik nem is vak, csak vakot játszik. ... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Könnyes tobozmosoly
Egy kiszikkadt tobozt hintáztat a szellő, szára még szorítja a perzselő napon, végzete megírva, tudja jól, hogy eljő, csalogatja mély... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Vadkapitalizmus
Szabad a verseny, szabad a vásár! Bármit megkaphatsz, amint kitaláltál… Szabad a vásár, szabad a verseny! Szabályok döntik el azt, ho... Tovább olvasom »
Kapolyi György: „Szerelmi álmok”
Ezek azok a létező „Állandók”, amik kortól és nemtől függetlenül vannak. A gyerekkortól, az utolsó időkig élnek, és hatnak. Gyakran a k... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nemzeti ünnepünk - emlékezzünk!
Márciusi szél lengedez, ringatja az ágat, felcsókolja álmukból az alvó rózsafákat. Emlékezzünk,1848 a forradalmak éve, szabadságáért ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Taktikus
Módszerünk mindenre jó: másra figyelj, ne rólam szólj. Azon rágódj, ne a módon, ahogy éppen gazdagodom. Remekül b... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Bocsáss meg
Megbocsátnád minden vétkem? Megvetettem férfilelked, erősséged, meghasadt a szíved értem, kétkezeddel tenyereden nyújtottad a végtel... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Dátumozunk
Dátum a polcon, dátum a metrón, dátum a mezőn, a házfalon. Dátum mindenütt, ahol számít, az élet mit állít – dátumozunk körös-körül.... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szavak játéka
Aki diktál, nem diktátor, szöveget irat titkárral. A zsarnokok nem zsarolnak, ők igazi diktátorok. Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Véletlenek
Kollégádat bemártanád, de elhívják a főnököt. Nős létedre ku... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Szerenád
Ki kopogtat az ablakon? Nem kopognak, énekelnek, felhangzik a sötétségben: csak egy kislányt szeretek. Gyertya fénye mosolyogva vál... Tovább olvasom »
Seres László: Nem kell szólnod...
Nem kell szólnod, míg csend honol, átsüt a fény a lombokon, s eltitkolt könnyeid után rád könyököl a napsugár. De szólj, kiálts, ha... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Nyolc dolog
Nyolc dolog, amit meg kéne tenned… Hét dolog, amit imádni fognak benned… Hat dolog, amitől megszépül a lelked… Öt dolog, ami szeretni... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ezután
Naptárba kaparva megfakult szavak: ekkor ezt, akkor azt. Nézik mélán a sorost; dologból e... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta:A húsvéti nyúl mai ünnepe
A Húsvét tavaszi ünnep, a nyulak is ünnepelnek. Ők hozzák a csokitojást, csokibárányt, nyúlfigurát, anya veszi boltban drágán, „nyu... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Fehér rózsa, piros rózsa
Fehér rózsa, piros rózsa, ahány fehér annyi emlék, annyi emlék szépet mesél, ahány piros, annyi emlék, annyi emlék sebeket tép. Nem... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Új múlton merengő
Hová tűnt már el a lágy, régi magányom? Hol a kis szégyenem, a szegény családom? Komplexusom volt csupán, mit ma csak hírből ismerek. ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)