Sokan kérdezik, mi ez a csiga ? Miért nem a saját képemet teszem fel? Valójában nem is tudom. Ez a kép itt fent nagyon megfogott, szerintem szenzációs kép. Egész egyszerűen szép és nagyon érdekes. Amikor elkészítettem ezt a logo-t, a szándék csupán a kép népszerűsítése volt. Sajnos nem én készítettem, díjnyertes kép volt a National Geografic oldalán. Később pedig hozzám nőtt és szokatlansága miatt felkeltette az emberek érdeklődését. Azért történetem is van a csigákról- Mikor a gyerekek kicsik voltak sokat nyaraltunk a Balaton mellett. Esős napok után rengeteg csiga rohangált a kertben, még a házba is bemerészkedtek néha. A kislányom - volt vagy 4 éves - összegyűjtött egy nagy kartondobozban 20-25 csigát. Volt köztük mindenféle formájú, színű, méretű. Mindnek volt neve, családja. Volt papa, mama, nagypapa, nagymama és persze gyerekek. Gondoskodott róluk rendesen. Füvet, növényeket hordott nekik, sétáltatta őket, szóval jól el volt velük egész nyáron, aztán mielőtt hazajöttünk szabadon engedte mindet. Évekkel később is emlegettük. Kovácsékat, Kiséket és a többi csigacsaládot. Egyszer egy nagy éti csiga költözött a teraszra és napokig nem tágított, hiába vittük arrébb, hamarosan újra megjelent. Akkor már nevet is kapott, Ő lett Nagyapó. Később, hogy mindenki számára világos legyen, hogy tartozik valahová, alkoholos filccel egy hím-nős jelet rajzoltunk a házára. Vagy egy hét után egyszer csak azt látjuk, hogy a házunk előtt, a vasúti töltés mellett egy német család a campingből csigákat gyűjt, majd nagy nevetve összeszaladnak és nézegetnek valamit. Rögtön leesett a tantusz - Nagyapót ma még nem láttuk, akkor csak Ő lehet. A család testületileg és üvöltve kirohant. Kiragadtuk a kezükből Nagyapót és berohantunk vele a házba. Bent aztán fulladoztunk a nevetéstől. Én még olyan elképedt arcokat az életben nem láttam, valószínűleg azóta is mesélik, hogy a magyarok teljesen őrültek. Soha többé nem jöttek arra csigát szedni az ebédjükhöz.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése