Kelebi Kiss István: Ősz 2

ügyetlen bűvész
hulló levél után
kapkod az ág
s mint asszony rézedényt
fényesíti még a szél
a késő délutánt

ám hiába
vándormadarak sminkje
fecskeraj szemceruzája
gyűrődik a kék bőr
esők könnye maszatolja
és belemossa tájba

s indul az est-menet
mint szobrokat
agancsán friss
ködöt visel a vad

szirmában fényt őriz
egy agg virág még
ám ráfonódik
megfojtja egy árnyék

s hallani
roppan a máskor
hallgatag avar
kölyökfagy zörrenti
lábacskáival