testtelen lettél
szőke dallam
s riadt kisgyerekként
ki eltéved belső
Óperenciákon
és fároszt fürkészve bömböl
kereslek magamban
kit gyöngyházként
körbenőtt emléked
ám a gyöngyből
csupán hiányod dörömböl
mit akarhattam én
miféle tornyot
mely már
a tervezőasztalon
beomlott
de vonszoltam magammal
rejtegettem
számoltam s rajzoltam
tovább a nem-létező terven
mintha dolgoznék valamin
mintha lenne
egyetlen tégla is
hogy épületté kikelne
ma már tudom
mit szikrát lendítő
kovának hittem
káprázat-szobor volt
álom
könnyű
mint szirmon
pillelábnyom
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése