Kelebi Kiss István: Pillelábnyom

testtelen lettél

szőke dallam

s riadt kisgyerekként

ki eltéved belső

Óperenciákon

és fároszt fürkészve bömböl

kereslek magamban

kit gyöngyházként

körbenőtt emléked

ám a gyöngyből

csupán hiányod dörömböl

mit akarhattam én

miféle tornyot

mely már

a tervezőasztalon

beomlott

de vonszoltam magammal

rejtegettem

számoltam s rajzoltam

tovább a nem-létező terven

mintha dolgoznék valamin

mintha lenne

egyetlen tégla is

hogy épületté kikelne

ma már tudom

mit szikrát lendítő

kovának hittem

káprázat-szobor volt

álom

könnyű

mint szirmon

pillelábnyom