Szöveghalmaz a mítoszokba való bemerítkezéshez
Beavatottnak lenni annyit tesz, hogy többé már nem tartozol a természeti világhoz.
Kiszakadsz a profán létből és belépsz a szent történelembe.
A mítoszok újraélése révén válsz egy ősi társadalom tagjává.
Átéled a rituális halálodat, visszahullasz a káoszba, megsemmisülsz.
Tűröd, hogy kiütik a metszőfogad. Benntartod a véred.
Tűröd, hogy a földbe ásnak. Nem sikítasz, amikor egyenként tépik hajszálaid.
Tűröd, hogy subinisio-t hajtanak végre rajtad. Istenné válsz. Totálissá: nemtelenné.
Elfogadod, hogy kínzásodat természetfeletti lények végzik. Maszk alatt a mestered.
Felsőbb szintre lépsz. Elhagyod gyermekkorod. Ösvényen jársz és táncolsz: többen vagytok.
Ifjúavatásod az anyádtól való elszakadással kezdődik:
Tűröd, amikor véredet cserélik. Az anyád vérétől szabadulsz.
Tűröd anyád hasba taposását. Nem kérdezed: miért. Elszakadsz tőle.
Hogy újjászülethess és átlényegülhess, mintegy szimbolizálva a világteremtést,
visszatérsz in illo tempo (kezdetek szent ideje) földjére.
Kunyhóba zárnak, tudod jól: a szörny gyomra az, semmi más.
Anyaméh az, visszatérés a magzat állapotodba. Rituális elnyeletés. Semmi más.
Tűröd, hogy azután bekötik a szemed. Újszülöttet imitálva nem ismered meg a családod, elfelejted a nyelved, a tárgyak használatát. Kiszolgáltatottan fogadod a tanítást.
Régi életed eldobod. Újratanulod. Új nyelvet tanulsz.
Ösvényen jársz és táncolsz: többen vagytok. Tudjuk jól-háromszög alakban és körben:
méhben és hasban. Kunapipi egészében.
Nővé válásod jele, hogy vérzel.
Tűröd,hogy bezárnak egy fehér házba, fehér ruhában, fehér ételek közé.
Tisztulj! Tanulj szőni, fonni!
Engedd a fonóba a fiúkat, hálhatsz velük. Fecsegj! Lesütik szemüket a vének.
"hold fonja az időt és ő szövi az emberi sorsokat"-mondják. Párka vagy és nő. Fonjad hát!
Beavatásod befejezése a szülés. Nővé váltál.
Őseid közben magzatpózban temeted. Felkészíted őket az újjászületésre.
Halottad az életfád,rézlétrád,oszlopod mentén megy az égbe. Táncold hát körbe!
Kínában magzatlégzést gyakorolsz körben. Többen vagytok.
Vissza az abszolút kezdetekhez, in illo tempo.
A kezdethez a halálon át jutsz.
Másvilág- mondják: ég és föld összeölelkezése, az esztendők vége. Nem a te esztendőd.
Te visszatérsz.
Belépsz az állat állkapcsán, a transzcendencia síkján járkálsz fel-alá. A gondolat és képzelet által felszabadulsz az anyagi világ törvényei alól. Szellemé válsz. Túléled a próbákat, átjutsz a vándorszirteken, bejutsz a Heszperidák kertjébe, az élet fái alatt időzöl. Hős vagy. A mitológia része. Tündérmesék főszereplője. Ismételsz, mint mindenki. Rész vagy az egészben.
Észak-Amerikában magányba vonulsz. Aszkétaként küzdesz, hogy találhass.
Tűröd a nem evést, az éjszakai éneket és táncot.
Látomásodban a védőszellemed. Nekem sólyom, neked medve.
Mi lesz hát az új neved?
Tudd meg: tél van. Szent idő. A szellemeid visszatérnek. Hol hagytad a téli neved?
Örökölhetsz sámán létet-jelölhetnek-jelentkezhetsz.
Transzba eshetsz. Önkívületedben az őrület.
Lássad az extázisodban, ahogyan feldarabolnak, húsodat tépik, nem több az anyagnál, az semmisül meg, nem az élet.
Kapjak világos értelmet-mondod. Vegyük ki agyad, mossuk meg-mondom.
Szép kép ez: életfád gyökereivel az égnek, rajta te, mint orvosságos ember, kezedben varázskötél. Mássz az égbe!
Hierarchikus tánc-mondják. Többszintű a törzsed. Te alul. Most kezded. Táncolj!
Zúgattyúk hangja az Isten.
Hangszertől esel transzba. Megszálltak a szellemek.
Táncolj!
Mitikus időben merítkezel.
Kannibál vagy. Érkezik a címke. Dehogy vagy az!-mondom.
Dühöngő őrületedben is az Isten maga van jelen.
Szent erőd van, mágikus hőd.
Nem lehetsz más, mint harcos, sámán és kovács! Legnagyobb hatalmak, ti!
Bennetek is az Isten.
Hősi lángolás. Égető őrültség. Kiszabadult a szellem a testből. Nem lehetsz más, csak az Isten!
Felszabadultál a test törvényei alól!
Istenek vagytok ti is, én is, te is!
"tudd tehát,isten vagy"-nem én mondom, Cicero.
Beavatás?- kérdik az alkimisták is:
a beavatandó így a kristály. Halmazállapot változások, miegymás.
Újjászületés és tökéletes lét. Miért ne lehetne az arany akkor már?
Tanít a mestered. Minden újnál a szájadba köp.
Világfából készül a dob. Üssed, üssed! Jussál csak fel!
Indiában menj a világ közepébe, a mandala kerekébe!
Kővé dermedsz. Se test, se lélek: egyetemes üresség.
Keresztényként avatnak a világba? Szentelt vizet a homlokodra. Vallásod közös nevező mindenek felett. Kereszted a világfád.
Pszichoanalízisre jársz. Sigmund Freudot lekésted, marad a közepes pszichiáter. Itt sem teszel mást, mint a beavatási szertartások lényegét ismétled: a pokolra mész, tudatod aljára, hogy új emberként térhess vissza.
Ruházzad fel pozitívan hát a halált! Beavatnak, beavattalak. Újjászületsz onnan és visszatérsz!
Megvan már az új neved?
Kiszakadsz a profán létből és belépsz a szent történelembe.
A mítoszok újraélése révén válsz egy ősi társadalom tagjává.
Átéled a rituális halálodat, visszahullasz a káoszba, megsemmisülsz.
Tűröd, hogy kiütik a metszőfogad. Benntartod a véred.
Tűröd, hogy a földbe ásnak. Nem sikítasz, amikor egyenként tépik hajszálaid.
Tűröd, hogy subinisio-t hajtanak végre rajtad. Istenné válsz. Totálissá: nemtelenné.
Elfogadod, hogy kínzásodat természetfeletti lények végzik. Maszk alatt a mestered.
Felsőbb szintre lépsz. Elhagyod gyermekkorod. Ösvényen jársz és táncolsz: többen vagytok.
Ifjúavatásod az anyádtól való elszakadással kezdődik:
Tűröd, amikor véredet cserélik. Az anyád vérétől szabadulsz.
Tűröd anyád hasba taposását. Nem kérdezed: miért. Elszakadsz tőle.
Hogy újjászülethess és átlényegülhess, mintegy szimbolizálva a világteremtést,
visszatérsz in illo tempo (kezdetek szent ideje) földjére.
Kunyhóba zárnak, tudod jól: a szörny gyomra az, semmi más.
Anyaméh az, visszatérés a magzat állapotodba. Rituális elnyeletés. Semmi más.
Tűröd, hogy azután bekötik a szemed. Újszülöttet imitálva nem ismered meg a családod, elfelejted a nyelved, a tárgyak használatát. Kiszolgáltatottan fogadod a tanítást.
Régi életed eldobod. Újratanulod. Új nyelvet tanulsz.
Ösvényen jársz és táncolsz: többen vagytok. Tudjuk jól-háromszög alakban és körben:
méhben és hasban. Kunapipi egészében.
Nővé válásod jele, hogy vérzel.
Tűröd,hogy bezárnak egy fehér házba, fehér ruhában, fehér ételek közé.
Tisztulj! Tanulj szőni, fonni!
Engedd a fonóba a fiúkat, hálhatsz velük. Fecsegj! Lesütik szemüket a vének.
"hold fonja az időt és ő szövi az emberi sorsokat"-mondják. Párka vagy és nő. Fonjad hát!
Beavatásod befejezése a szülés. Nővé váltál.
Őseid közben magzatpózban temeted. Felkészíted őket az újjászületésre.
Halottad az életfád,rézlétrád,oszlopod mentén megy az égbe. Táncold hát körbe!
Kínában magzatlégzést gyakorolsz körben. Többen vagytok.
Vissza az abszolút kezdetekhez, in illo tempo.
A kezdethez a halálon át jutsz.
Másvilág- mondják: ég és föld összeölelkezése, az esztendők vége. Nem a te esztendőd.
Te visszatérsz.
Belépsz az állat állkapcsán, a transzcendencia síkján járkálsz fel-alá. A gondolat és képzelet által felszabadulsz az anyagi világ törvényei alól. Szellemé válsz. Túléled a próbákat, átjutsz a vándorszirteken, bejutsz a Heszperidák kertjébe, az élet fái alatt időzöl. Hős vagy. A mitológia része. Tündérmesék főszereplője. Ismételsz, mint mindenki. Rész vagy az egészben.
Észak-Amerikában magányba vonulsz. Aszkétaként küzdesz, hogy találhass.
Tűröd a nem evést, az éjszakai éneket és táncot.
Látomásodban a védőszellemed. Nekem sólyom, neked medve.
Mi lesz hát az új neved?
Tudd meg: tél van. Szent idő. A szellemeid visszatérnek. Hol hagytad a téli neved?
Örökölhetsz sámán létet-jelölhetnek-jelentkezhetsz.
Transzba eshetsz. Önkívületedben az őrület.
Lássad az extázisodban, ahogyan feldarabolnak, húsodat tépik, nem több az anyagnál, az semmisül meg, nem az élet.
Kapjak világos értelmet-mondod. Vegyük ki agyad, mossuk meg-mondom.
Szép kép ez: életfád gyökereivel az égnek, rajta te, mint orvosságos ember, kezedben varázskötél. Mássz az égbe!
Hierarchikus tánc-mondják. Többszintű a törzsed. Te alul. Most kezded. Táncolj!
Zúgattyúk hangja az Isten.
Hangszertől esel transzba. Megszálltak a szellemek.
Táncolj!
Mitikus időben merítkezel.
Kannibál vagy. Érkezik a címke. Dehogy vagy az!-mondom.
Dühöngő őrületedben is az Isten maga van jelen.
Szent erőd van, mágikus hőd.
Nem lehetsz más, mint harcos, sámán és kovács! Legnagyobb hatalmak, ti!
Bennetek is az Isten.
Hősi lángolás. Égető őrültség. Kiszabadult a szellem a testből. Nem lehetsz más, csak az Isten!
Felszabadultál a test törvényei alól!
Istenek vagytok ti is, én is, te is!
"tudd tehát,isten vagy"-nem én mondom, Cicero.
Beavatás?- kérdik az alkimisták is:
a beavatandó így a kristály. Halmazállapot változások, miegymás.
Újjászületés és tökéletes lét. Miért ne lehetne az arany akkor már?
Tanít a mestered. Minden újnál a szájadba köp.
Világfából készül a dob. Üssed, üssed! Jussál csak fel!
Indiában menj a világ közepébe, a mandala kerekébe!
Kővé dermedsz. Se test, se lélek: egyetemes üresség.
Keresztényként avatnak a világba? Szentelt vizet a homlokodra. Vallásod közös nevező mindenek felett. Kereszted a világfád.
Pszichoanalízisre jársz. Sigmund Freudot lekésted, marad a közepes pszichiáter. Itt sem teszel mást, mint a beavatási szertartások lényegét ismétled: a pokolra mész, tudatod aljára, hogy új emberként térhess vissza.
Ruházzad fel pozitívan hát a halált! Beavatnak, beavattalak. Újjászületsz onnan és visszatérsz!
Megvan már az új neved?
(A mellékelt képen kérész, oldalunkon is megtalálható festménye látható - a Szerkesztők)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése