Kelebi Kiss István: Cetlik 2

megszeppenve állsz
egyetlen gyertya ég
körben a család
és minden égtáj felől biztatás
s mire megérted
mit is várnak tőled
már csonkig égett

*

zárt álmomon a Hold
üvegvágógörgője léket hasít
hogy Isten besurranhasson
és belém szereljen engem azt
akit a magam képére teremtett

*

a tenger felől szeretnék érkezni
mint a palackposták hogy rám találva
elolvashassam az üzenetet

*

csillagszemcsés éjek dörzspapírja
egy-egy sorsréteget csiszol le rólam
ezért mélyembe rejtelek nehogy
idő előtt elveszítselek

*

anyóka lett a királylány
a királyfi kard helyett
bottal hadonászik
s az állandóan feleződő
királyságból mára
csupán hétvégi telek
maradt igaz kúttal
de nincs mit öntözni
mert a változatlan
sárkányok mindent
eltaposnak

*

ha a gombolyagban
elszakadt a szál
csak akkor veszed észre
mikor saját lábnyomodba
lépsz

*

a történet elvegyült a tájjal
egyik a másik így mindkettő hiány
tűzleső részeg őr templom tornyában
sorsom kapkod a harangkötél után

szikrát vet a tegnap s a jelen lángol
elhamvad minden maradék is
ha a jövő nem zápor

*

mára összeforrt rég
minden bolyongó kósza emlék,
elporladtak rímes kelengyék
egynyári fények nincsen évelő
csak kőlevél kőtörzsű fákon

tolla-fosztott lett minden álom
sután totyognak nincsen röppenő
s hiába látok ha nem nézek
hiába látnak ha nem néznek
lapulunk mint csúzliban a kő

*

aorta-ágra
varjú rak fészket
de azt is leverik
vérrög-sörétek

Illusztráció: Kelebi Kiss István: Magány című alkotása