Lőrincz Mária Magdolna: Aranymetszés

,,A szakrális geometria olyan geometria, mely szentsége annak nyilvánul meg, aki megfigyelő , aki felfedező. A szó jelentését néha úgy is magyarázzák, hogy a szakrális geometria Isten nyelve, azoknak az embereknek az Istenéé, akik felfedezték és használni kezdték.

A szakrális geometriát jellemezhetjük mint vallásos vagy kultúrális értéket, melyet a matematikai összefüggések rajzos ábrái és a matematikai összefüggéseket szimbolizáló, ember alkotta tárgyak nyújtanak. Az Aranymetszés arányszámát (golden ratio, ismertebb nevén Phi érték) gyakran használták a görög és római építészek építészeti terveikhez. Ennek a kifejezésnek jelenkori értelmezése egy feltételezett újra felfedezett matematikai szabályt ad az Univerzum valós természetére vonatkozóan, ez a szabály megnyilvánul a gabonakörökben vagy olyan ősi építészeti formákban is, mint pl. a Nagy Piramis vagy Stonhenge.

phi érték

Négyzetek és rácsok

Az Aranymetszés, másik ismert nevén az isteni arány, vagy sectio divina irracionális szám, mely értéke kb. 1.618 033 988 749 894 848. Ennek a számnak sok érdekes vonása van. Olyan formák hozhatóak létre Aranymetszéssel, melyek régóta megfelelnek a nyugati kultúrák esztétikai ízlésének. Az Aranymetszést még ma is gyakran alkalmazzák a művészek, építészek ha természetes egyensúlyt akarnak kifejezni a szimmetria és asszimetria között. Pithagorasz követői, akik a számokat arányokban határozták meg (nem egységekben) abban hittek, hogy a valóság számtani és az Aranymetszés a létezésről szóló alapigazság.

A DAVINCI-KÓD



teremtés geometria - 12 az 1 körül

Az Univerzumot a gondolat teremtette, mely a fizikai valóságban manifesztálódik geometriai összefüggésekben, ezt nevezzük szakrális geometriának. A szakrális geometria ciklusokban ismétlődik így egy lineáris idő illúzióját adja, minek segítségével megtapasztalhatjuk az érzelmeket. A "szakrális geometria" kifejezést használják régészek, antropológusok, és matematikusok arra, hogy meg tudják magyarázni mindazokat vallási, filozófiai és spirituális gondolatokat, melyek a geometria körül felbukkantak a történelem során a különböző kultúrákban. Ez egy mindent-átfogó kifejezés, mely magában foglalja a pithagoraszi geometriát, a neo-plátoni geometriát, úgy mint az organikus és logaritmikus görbék között érzékelt összefüggéseket. "

Kiegészítés : Aranymetszés

,,

Az aranymetszés vagy aranyarány egy olyan arányosság, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és az aszimmetria között.

Aranymetszési arányok találhatók számos ókori épületen, középkori ésreneszánsz képzőművészeti alkotásokon. Az ókori pitagoreusok (Pithagoraszés követői), akik szerint a valóság matematikai alapokon nyugszik, az aranymetszésben a létezés egyik alaptörvényét vélték felfedezni, ugyanis ez az arány felismerhető a természetben is (például az emberi testen vagy csigák mészvázán).

Az aranymetszés arányait tartalmazó formák máig nagy esztétikai értékkel bírnak, számos területen (például a tipográfiában vagy a fényképészetben) alkalmazzák őket.

Az aranyarányt numerikusan kifejező irracionális Φ ≈ 1,618 számnak (görög nagy fí) számos érdekes matematikai tulajdonsága van.

Gyakori megjelenése miatt a geometriában már ókori matematikusok is tanulmányozták az aranymetszést. Bizonyíthatóan az ókori Egyiptomban is értették és használták ezt a törvényszerűséget. Az i. e. 2600 körül épült gízai Nagy-piramis arányaiban is felfedezhető az aranymetszés aránya. A piramis alapélének a fele (átlag 186,42 m) és oldallapjainak a magassága (kb. 115,18 m) az aranymetszés szerint aránylik egymáshoz (0,03%-os eltéréssel, ami hibahatáron belülinek tekinthető).

Az ókori görögök is ismerték ezt az arányt. Pithagorasz, Theodorus és Euklidész is foglalkozott vele. Az aranymetszés jelölése, a Φ (görög nagy fí betű) Pheidiász görög szobrász nevéből származik, aki gyakran alkalmazta munkájában. (További jelölések lejjebb.)

Adolph Zeising (1810–1876) Aus experimenteller Ästhetik (A kísérleti esztétikából) című művében ír nagyszámú emberen végzett méréseiről. A jól kifejlett emberi alaknak első osztási pontját a köldökre tette és megállapította, hogy a test törzsének és főbb tagjainak illeszkedési pontjai szintén az aranymetszés szerint aránylanak. Kétségtelen, hogy a korábbi, különösen agörög szoborművek arányai is megfelelnek Zeising elméletének: ha a test magassága 1000, a test alsó része a köldöktől 618, a test felső része a köldöktől 382, a fej hossza pedig 146. Ezek mind az aranymetszési szabály szerint viszonyulnak egymáshoz. Zeising azonkívül megkísérelte az ókor és a középkor legkiválóbb építményein kimutatni, hogy azoknak egészén és egyes részeinek méreteiben az aranymetszés elve uralkodik, ahogy a festészet legismertebb alkotásainak elrendezésében is ugyanez az elv érvényesül.

Az ókorban isteni számnak is nevezték, ugyanis az emberek nem csak matematikai tényként tekintettek rá, hanem az istenség földi jelenlétének és a teremtésnek a kifejezőjeként is értelmezték."            forrás:Bakó Tamás