Sütő Barnabás: Kharón ladikjában

"Gyorsan nőttem fel, mint a gomba
És nem bántottam másokat.
Csak mindig azt szerettem volna,
Ha igaz álmom megmarad."

KHARÓN LADIKJÁBAN

Erős nagyon a Sztüx sodrása.
Ülök. Magamba révedek.
S amíg a ladikot dobálja
Újra élem az életet...

***

Lehet, hogy rossz voltam, mint gyermek.
Talán most is túl rossz vagyok.
De csak akkor ítéljetek meg,
Hogyha már meghallgattatok.

Nem tűntem ki soha semmiben.
Tanultam, játszottam, éltem.
S mint vad, mikor éjjel elpihen,
Megbújtam anyám ölében.

És néztem ámuló szemekkel,
Hogyan születnek új csodák.
Nem tudtam még, hogy mindig nem kell
Megvetni álmom vánkosát.

Gyorsan nőttem fel, mint a gomba
És nem bántottam másokat.
Csak mindig azt szerettem volna,
Ha igaz álmom megmarad.

Szeretni és szeretve lenni...
Én ezt akartam, semmi mást.
Odaadó, hű társra lelni,
Széppé téve a hallgatást.

***

Bűnöm tán az, hogy megszülettem.
Nem tudhatom... én ostoba
Talán egyszer a végtelenben
Hol sorsom nem lesz mostoha,

Majd rájövök, mért volt az élet.
Most itt álok előttetek.
Köröttem csend. Vibráló fények.
Hát itt vagyok... Ítéljetek.

Sütő Barnabás