Kelebi Kiss István: Altamira-szigno

lebben a kéz

nem ügyel

semmilyen szabályra

egyetlen vonallal

megfesti a bölénygerincet

akár a nyílt seb

a hűvös kő lüktetni kezd

amint alakul a szarv

a szügy a láb

amint a lélek zabolázza

a rettegett bölénybikát



hátralép

nézi az állatot

melyet úgy ejtett el

hogy emlékeiből

összerakott

majd itt-ott javít kicsit

lekapar

elsimít



a fáklya csonkig égett



indul

de visszalép

s festékes tenyerét

odanyomja egy lapos kőre