a történet egykor azonos volt a tájjal
(ma egyik a másik így mindkettő hiány)
fényszikével fölfeszített titkokba láttam
pálcámtól táncolt a hegy s vihart szólt a szám
tenger és part egyszerre volt szülőhazám
két kezem IGEN és NEM s ha az égre tártam
a pirkadat vöröslő márványkarzatán
egyesült s fölolvadt az angyalok dalában
ezer nyelven soroltam vajákos igéket
bólintásomra az Idő megállt s a Tér
ujjaim körül mint izzó körhintaszékek
forgott és mind mi torz volt tömpe csámpa szép lett
most törött pálcámnak bűbája mit sem ér
minden valós a Sziget Caliban meg én
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.