botladozva sínpár közepén
gyűrött lélekkel vakon
a csillék kilőtt vadként hevernek
szájszorítva a Semmit vontatom
s fölélt tárnába naponta mégis
le-föl patkányok törmelék
repedésekből híg csönd szivárog
gipszöntvényt készít sorsomról
a lassan megkötő sötét
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.