Seres László: Vágy és szabadság

A folyók fölé fűzfákat rajzoltam
parttól partig, harkályfészket, cizellált
aranyhalakat lóra felajzottan.
Érből előbúvó kamaszóceánt. 

Hidakat rá, hol a medrük kanyarog
völgy-borzoltan s hegyormok hullnak rájuk.
Kalászívben ringó puttó angyalok
örömtáncát, míg a víz felett járunk.

Lábunk nyíló kagyló. Itt nincs határa
a létnek. Súlytalan. Szalmavirág a
mennybolt, szirmain siklunk a tengerig.

Ostrom s megadás van minden csókban,
ahogy szabadság a madárroncsokban
és szárnyal, amíg a vágyak engedik.