4 megjegyzés :

  1. Ditta2013. augusztus 16. 20:07

    Sanyikám!

    Nem csalódtam benned: az egész életünk benne rejlik ebben a Művedben. a gyermek, a mackó, az idő múlása, a szerelem, s a cím nagyon, de nagyon jó! meg a hangszerekről szóló rész és a gitárzene, a hangod.
    Le a kalappal, a mézillatúval, esküszöm, az egyik legjobbikad ez a vers!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sárkány Sándor2013. augusztus 21. 5:34

      Jó érzés, hogy ilyen szerethetőnek érzed ezt a versemet, Dittám!
      Örülök, ha sikerült valamit adnom!

      Törlés
  2. kelebi2013. augusztus 17. 15:06

    --valóban szép alkotás, de lenne két észrevételem---
    ---a címben rossz helyen van a vessző---szerintem: Egymásba fonódó ujjak, vers egy varázslatos gitárzenére---
    ---ha már varázslatos, akkor a csengő-bongó húrok miért Fecsegnek?--ez a szó éppenséggel degradál...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sárkány Sándor2013. augusztus 21. 5:40

      Ez a két apróság a legfőbb bizonyítéka annak, milyen göröngyös út vezet a tökéletesség felé. Nem lényegtelen, hogy mindezek ellenére szerethetőnek éled meg.
      Köszönöm a véleményedet, István!

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )