Egymásba fonódó ujjak vers, egy varászlatos gitárzenére
Egymásba fonódó ujjak vers, egy varászlatos gitárzenére
Related Post
Varázslatos dallamok .jpg)
ÁlmodunkMíg patakparton bámuljuk a fecsegő vizet,Apró kavicsokkal játszadozgat, halk folyam,S, találgatjuk,
Kis galagonyád - Vers, Hargitai Bea festményeihezVan egy mosoly, mi lelkembe festette magát.Nem úgy, mint vázában feszítő orchideák...Mint méz ízű í
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Ha az kell - A Teremtő ujjlenyomata című képhezElőbb a színek és az ívek szakadtak fel lelkemből, majd, e néhány gondolat. Szeretettel osztom meg
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Sanyikám!
VálaszTörlésNem csalódtam benned: az egész életünk benne rejlik ebben a Művedben. a gyermek, a mackó, az idő múlása, a szerelem, s a cím nagyon, de nagyon jó! meg a hangszerekről szóló rész és a gitárzene, a hangod.
Le a kalappal, a mézillatúval, esküszöm, az egyik legjobbikad ez a vers!
Jó érzés, hogy ilyen szerethetőnek érzed ezt a versemet, Dittám!
TörlésÖrülök, ha sikerült valamit adnom!
--valóban szép alkotás, de lenne két észrevételem---
VálaszTörlés---a címben rossz helyen van a vessző---szerintem: Egymásba fonódó ujjak, vers egy varázslatos gitárzenére---
---ha már varázslatos, akkor a csengő-bongó húrok miért Fecsegnek?--ez a szó éppenséggel degradál...
Ez a két apróság a legfőbb bizonyítéka annak, milyen göröngyös út vezet a tökéletesség felé. Nem lényegtelen, hogy mindezek ellenére szerethetőnek éled meg.
TörlésKöszönöm a véleményedet, István!