Ikonkép

Jajszavát idő mossa e toroknak,

mely látszatjátékot éltetőn küld,

s elémenvén az élő pokloknak,

a tündérek földjén tovatűnt.

Angolbíbor ikonkép!

Önbírásan ítél, mikor fellép,

arca, ha emelvényre ér,

mosolyt szakít agyamból, mikor tép

testemből gennyes húscsomót,

csüngő mócsinghegyet,

álomra hajtja bársony fejét,

mielőtt megvetőn felnevet.