Volt, van és lesz

Középen Radmila

Volt, van és lesz közül
melyiknek karjába aléljak.
Hegycsúcsba kapaszkodik a volt,
kővé meredt, meg nem mozdul.
Időnek sűrűje borította be.
Fátylat reá! Feledjük el!

A van vissza-vissza tekintene,
a múlt, mint a kackiás legény
egykedvűen elfordítja fejét.
A ködfellegen át látom a kőbe vésett,
mozdulatlan javíthatatlant,
a ma asztalán már nem táplálhat.
Kezemben az életem minden perce,
este mécses világít felette.

A lesz hadd legyen titkom titka.
Ne sirassatok, ha egyszer a voltat teszem
az asztalra, olyan az, mint a szeretetem:
a volt, a van és az örökre veletek lesz