Elmúlt ez az ősz is.
Nélküled. Magányosan.
Nem indul könnyáradat
vakon kémlelő szemeimből.
Kihulltam a világból,
mint elszáradt levél tenyeremből.
Nézem a szikrázó havat,
jégszínű szemed idézi fel.
Álldogálok fagyos, merev testtel.
Mozdulni nincs kedvem.
Várok.
Süket a csend.
Ő is figyel.
S mert a halál vette el
fiatal, tiszta lelkedet,
nincs miért sírni már.
De öröm sem kél többé
törődött szívemben.
Fázva reszket bokor tövén,
mint elárvult kismadár.
Most még nem mehetek.
De közel a nap.
Percről percre közelebb.
S ott valaki vár.
Lassan jön el az óra,
mikor lelkem majd
tiéddel együtt lebeg.
Süket a csend.
Nem is figyel.
Rezzen a szélben a száraz ág.
Holdfény siklik a kék havon.
Nem nyílik már több virág.
Azt hiszem, most a csend az egyedüli igazán adekvát hozzászólás...
VálaszTörlésGratulálok. Megható, szép versedhez. ''Nem nyílik már több virág. ''
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.