Prostituált világ ostoba sarja vagyok,
összeomlok halkan, s várrom fölött, ha nap ragyog,
cseppfolyós arcom lassan elpárolog.
Nyomort szül bennem, s lesz fertelmes tályog,
lelkem lészen az, s csak nő, ha bántod.
lettem megszállott, nem érzed, nem látod,
parány részre szakítasz, s mosollyal várod,
mikor omol végleg össze ostoba barátod.
Hát játssz csak! Lelkem e hangszer, furcsa egy átok,
te vagy művész...én meg csak a bábok.
Drótokon csüggök, s bohócként mosolygok rátok,
befelé ordítok, befelé sírok! S hogy mire várok?
Nem számít, mit érzek, hisz annyira fázom.
Holland cigars füstjén át új vigyort láttok?
Halott e lélek, s haldokló a lény, mit találtok.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése