Most éld az életed

A végtelenséggel versenyt futottam,

nem féltem.

Amikor Kelet a Nyugattal

találkozott az égen,

rajtam kacagtak tiszta szívvel.

Körbe, körbe forgatott az élet

egyedül bámultam a végtelenbe.

Egy ismerős ösvényen elindultam

nyugat felé vezetett az utam.

Amerre mentem, volt barátnőm integetett,

csókot lehelt felém a volt kedvesem,

rám kacsintott egy volt féltő szerelem.

Szívem szomorú, ma is gyötrő fájdalmát

meglátni egy sem láthatta meg,

amilyen gyorsan jöttek, úgy eltűntek.

Egy bátorító üzenet mégis hagytak nekem.

A végtelenséggel futni nem érdemes,

most éld az életed, ezt el ne feledd!

Radmila Marković