Levélváltás

Nehéz leírnom ezt, de pénz kellene.
Nem ruhára nőkre vagy italra.
Tubusomból elfogyott a Nap heve.
Vakkeretet szögezek a falra
s mintha vászon volna, a mészre festek.
Zaccos vízzel Theo, mert festenem kell!
Böködnek a ciprusok! Be-belesnek
az ápolók, nevetnek, menthetetlen,
mondják s hozzák az újabb pirulákat.
Theo, bennem vetések izzanak,
hullámzó égbolt hűsít s még az árnyak
is színesek! Látom! A világ a vak!
Csak egy tubusra teljen, egyetlen egy
kenésnyi sárgát tudnék hozatni már!
Öcsém, tudod, a legkegyetlenebb,
ha jégcsapfogú szíved körül a nyár!
*
A  pénzt délután postára adtam,
így vászonra is telik majd  és annyi
marad talán, ha visszatérsz, Arls-ban
bérelhetsz egy kis szobát. (Többet adni
most nem tudok.) Kezdetnek tán elég lesz.
Ma láttam néhány napraforgót. Sárga
tűztányérok. Rád gondoltam, így éghetsz
Te is. Lelked szirmok lángolása!
Megpörzsölődik s ezért aláz
néhány fölfuvalkodott műítész.
Ez bántana, de nem szűnne a láz,
amelytől összeforr az Elme és a Kéz.

Kelebi Kiss István