A Szirák família (Cetliregény 8. fejezet)

(http://konyvaruhaz.info/hu_HU/cetliregeny)

Zsófia asszonyék négyen voltak testvérek, miként Tóniék is. Voltaképpen csak ebben az egyetlen dologban hasonlítottak egymásra, semmi másban.
Hogy hogyan és miért, arról senki sem akart soha egyetlen szót sem ejteni, de a családtagok által Zsofkának szólított nő két idősebb bátyja a vízbe ölte magát, mármint a Tiszába, az egyetlen nővére, Juliska pedig pünkösdistává lett. Halk szavú, bájos jelenség volt, akiből már messziről áradt a jóság. Két gyermeket hozott a világra, Ferencet és Lajost. Ferike még egészen kicsi volt, amikor kiderült, hogy Juliska vérrákos, s egyik pillanatról a másikra megzakkant benne valami, mert öngyilkos lett. Így került aztán Ferencsikékhez, hogy ott növekedjen férfivá, mert az apjuk, Szirák Bálint csak Lalit vállalta magára.
Bálint zömök alkatú, akaratos ember volt, akinek a szájából a pipa sohasem hiányzott, de talpig becsületes, s földművelésből élt.
Ferike állandóan Abigél körül legyeskedett, amikor csak tudta, megleste, hogyan öltözködik a lány, s a serdülés éveiben a kert végén a bokrok mögött meg próbálta megerőszakolni, ami nem sikerült neki, mert a lány elmenekült, de az ott kapott lelki sérüléseket később is magában hordozta, mert már negyven éves volt, amikor először beszélt az anyjának erről az esetről.
Ferenc amúgy is szex újságokat hozott Dubrovnikból, s kényszerítette a tőle nyolc esztendővel fiatalabb lányt, hogy együtt nézzék végig őket. Abigél undort érzett, de nem szólt egyetlen szót sem. Gyermekkorában amúgy is csöndes, tépelődő lány volt, aki a világot csodaszépnek akarta látni, aki legszívesebben egy erdő mélyén élt volna egy hatalmas könyvtárral, s, aki csak falta és falta a könyveket. Tizenkét éves korában már nem csupán a teljes orosz klasszikusokat, de az angol és amerikai szépirodalmat is végig olvasta, máskor meg elszörnyedt olyan hatással voltak rá a nyomtatott betűk, amelyeknek a tartalmát nem is igazán értette. Ilyen mű volt Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben című regénye is, amely az egyéniség tragédiáját oly módon dolgozza fel, hogy a végén a főszereplő megőrül. A serdülő lány nem tudott mihez kezdeni az irodalomnak ennek a vonulatával, mert úgy hitte, minden egyes leírt szó, minden kimondott történet és mondat igaz, s rettenetesen sajnálta a főszereplő Joe-t, akivel teljesen azonosulni tudott.
Mindezekről persze a családjának fogalma sem volt, miként arról sem, hogy mindent elkövetett azért, hogy egy másik családot találjon.
Már felső tagozatos volt, amikor egyik napról a másikra hirtelen egy másik osztályba tették át, mert a nővé cseperedéssel egy időben akkora lett a szája, mint a „bécsi kapu”, s kezelhetetlenné vált. Csakhogy ebbe a közösségbe csupa hozzá hasonló gyerek járt, így aztán osztályfőnökei gyorsabban váltották egymást, mint az évszakok… Volt ellenben egy olyan szokása, hogy mindent megtanult, mármint jó előre úgy az általános iskola végéig szólóan, amit előirányzott az akkori tanterv, így aztán sorra nyerte a versenyeket, s valamiért nagyon megszerette a kémiát. A tanárnőjével kezdődött. Benne látta először azt az anyaképet, amelyet el tudott volna magának képzelni. Abban az időben még nem voltak gyermekvédelmi felelősök, de ennek a nőnek mondta el először, hogy ő szeretne intézetben nevelkedni, mert nem tudja tovább elviselni az apja alkoholizmusát, az anyja ütlegeléseit, az unokatestvére hülyeségeit, s egyáltalán nem jön ki a húgával sem. Addig még megoldódni látszott az álma, amíg el nem érkezett a családlátogatás napja. A kiérkező tanárnő Abigél pechjére mindent rendben talált, így nem volt mit tenni, maradnia kellett, de megfogadta, hogy, amint lehetősége nyílik rá, messze, nagyon messze megy attól a háztól, s mégsem így történt…
Feri felnőtt, Bálint pedig elvette a púpos házvezetőnőjét, Margitot. Soha kedvesebb teremtménnyel nem találkozott addig a lány. Szerette azt az asszonyt, aki elvitte tőlük Ferit, aki gondoskodott Laliról is.
Feri közben addig hadonászott egy légpuskával, míg kilőtte az egyik szemét, Lajos megnősült, hogy aztán, mikor jó két évtizeddel később elvált tőle az egyetlen szerelme, a hajléktalanok életét élje, s mindig mámorosan, szívében talpig gyásszal rója Debrecen utcáit. Ugyanis, midőn már Bálint is, Margit is a föld alá kerültek, Ferenc mindenből kiforgatta a bátyját, mert eltartási szerződést kötött az öregekkel, hogy aztán ő legyen mindannak a vagyonnak az egyedüli tulajdonosa, amelyet azok a földi pályafutásuk nyolcan egynehány esztendeje alatt felhalmoztak.
Évtizedekkel később, mikor Zsófia asszony nagybeteg, azaz áttétes rákos lett, ugyanígy megpróbálta lerabolni a Ferencsik lányokat is, s, mire azok észrevették, már minden Zsolnay –és egyéb porcelán eltűnt a házból, noha azoknak soha semmi közük nem volt a Szirákokhoz.
Az történt ugyanis, hogy Zsófia asszony ekkor már huszonöt esztendeje, hogy nagyon csúnyán összeveszett a bátyjával. Az édesanyja, Julianna halála után az észrevétlen behálózta az édesapjukat, a jóságos Papót, aki azt sem tudta, mi az a zebra és villanyrendőr, mikor a feleségét meglátogatta a városi kórházban annak a halálos ágyán. Az ő világa a szőlők, a górék, az istállók, az ólak, a baromfiudvar, a csőszkunyhó, a kaparófa, a pitvar, a szépen daloló kútlánc, s az abban megszólaló vödör éneke voltak. No, meg a petróleumlámpa, a tisztaszoba és minden, ami a világába belefért. Így aztán a neje halála után, mikor a fia elé tolt egy papírost, szemrebbenés nélkül aláírta azt. Ebben pedig az volt, hogy mindenét a fiára, s annak feleségére hagyja.
Pálfi Mikó Antal kistermetű, dacos ember volt, parancsuralomra termett, miként a világtörténelemben minden hasonló társa, akikről hallomásból sejtett valamit.
No, nem volt olyan, mint Nagy Sándor, sem, mint Napóleon, sokkal inkább Hitlerhez lehetne hasonlítani. A kábításhoz, a szavakhoz, a beszédekhez nagyon is értett. És itt jön a képbe a föld. Az a dúsan termő, kalászos, meg a rét, az erdő, a szőlőskertek és a gazdasági épület. Zsofka és testvére, ez a csúf, kis diktátor először az eltartási szerződésen vesztek össze, majd a földön, s életük utolsó huszonöt esztendejében már egyáltalán nem szóltak egymáshoz egyetlen szót sem. Zsofka csak egyetlen nefelejcses csuprot hozott el a szülői házból, meg a gyűlöletet, amely addig táplálta haragját, hogy később az is rásegített arra, hogy rákba forduljon át az élete.
És most ott állt Szirák Feri a Ferencsik ház kellős közepén, s eldöntötte, hogy már pedig onnan is minden az övé lesz. Egyedül Abigéllel nem számolt, mert az egyetlen pillanat alatt keresztülhúzta a számításait, mert egyszerűen kihajtotta onnan.