Ady Endre: Párisban járt az ősz című verse nyomán.
„Párisba tegnap beszökött az Ősz,
Szent Mihály útján suhant nesztelen,”
szemtől szembe néztünk farkasszemet,
mégis lágyan megérintette a kezem.
Vezetett volna szeptemberi szunnyadó fák alatt,
amelyek gyümölcsén majd a sárguló fű fázósan didereg,
Ősznek távoli furulyája törte meg a megdermedt csendet,
bűnös Napsugár fényében táncolt, zengett az elkerülhetetlen.
Tegnap lopakodott, mosolygott rám a pajkos vég,
Szent Mihály kardja átszelte az Ősz nyomát,ám
mindketten tudtuk: itt a november, december
mégis kaptam egy időre halasztást, pedig
eljön a nap, amikor ismét megérint az Ősz szele,
és én tudom csupán
utolsó utamra elkísér
egy fényes napsugár.
Markovic Radmila
Kedves Mila, öröm olvasni ezt a versed, az utolsó szakasza főként a csúcs ! Gratulálok szeretettel, Hajnalka
VálaszTörlésAzért ne siettesd azt a napot, kedves Mila...
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Hajnalka az elismerésed.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Kedves Tibor!
VálaszTörlésNem siettetem, dehogy. Ilyen elfogadható egészséggel még szeretnék sokáig élni :)
Méltó folytatása, továbbgondolása Ady versének
VálaszTörlésÉn is megírtam ezt, de másik változatban
nagyon tetszik