irigylem magam érted
az elmúlt évekért
pár hónap örömért
irigylem akiért élsz
neked vele kék az ég
furcsa álmomban
vonaton utaztunk
idő festette hajad
szemedben nyugalom
mosolyodból vágyad
régen elmaradt
benne őszi kép
csendje honolt
az irigység ma reggel
szívemből elosont
a vonat pedig feketén
velem tovább zakatolt...
az elmúlt évekért
pár hónap örömért
irigylem akiért élsz
neked vele kék az ég
furcsa álmomban
vonaton utaztunk
idő festette hajad
szemedben nyugalom
mosolyodból vágyad
régen elmaradt
benne őszi kép
csendje honolt
az irigység ma reggel
szívemből elosont
a vonat pedig feketén
velem tovább zakatolt...
Az irigység is megszelídül, kiüresedve a lélekből helyet ad az igaz, tiszta érzéseknek Kedves Ildikó. Tetszett a vers bevezető, s a vég-kifejlett gondolata (is)
VálaszTörlésKöszönöm kedves László, hogy olvastad a versem, s tetszett.
TörlésTalán nem csak igaz érzéseknek ad helyet, hanem az ürességnek, és magánynak is, de lehet benne nagylelkű elengedés is.
Megejtően szép és szomorú
VálaszTörlésértem, érzem
Sarolta
Köszönöm, kedves Sarolta. :) Valóban szomorú, és valahol megbékélés is, hiszen az irigység elosont. :)
TörlésMi van benne, s mi lehet még, pár sort erről már megtudhattunk. Hozzáfűzném a magam gondolatát: Talán nemcsak az idő, talán a megbánt döntés is festette őszre haját az álomban viszontlátottnak. És bár arca nyugodt volt, de kiégett ember mosolyát mutathatta. Jelen párja miért is lenne irigyelni-való? Nem tudom, jogos-e azt érezni, hogy - még ha álomban is - nem az irigység lehetett az érzések között az első, legfeljebb ha dobogós... (?)
VálaszTörlésKedves Francisom, talán úgy is úgy lehet, talán a megbánt döntés is festette. Jól sejted, nem az irigység volt az érzések között az első, sokkal inkább ennél szebb érzés. Ez pedig csak később lett így. Érdekes, az álombeli változást fotón láttam viszont pár héttel később, ahogy ez a vers született, s ugyanazt láttam, amit megírtam. Köszönöm gondolataidat. :)
VálaszTörlés