"Végállomás" |
Zsebemben
egy huszas,
a buszon
rajtam kívül
csak pár utas...
megyünk végig:
a Moszkva térig.
az ablakon túl
mellettem egy
villamos csenget,
más nem zavarja
a csendet ...
befelé mélázok
némán, -
szemben egy
úr közönnyel
néz rám...,
- jólesik ez
a közöny -
érzem: egyszerre
vagyok kívül,
és belül a körön...
- "végállomás"!
hallom a
buszsofőr
ismerős hangját,
..leszállunk és
elvegyülünk
a tömegben,
mint apró hangyák...
Gere Irén
Ilyenek vagyunk... Szép, szomorú vers ez!
VálaszTörlésTökéletes.
VálaszTörlés