Az utcalárma most ült el a sarkon,
elfáradt kicsit, halkan zsong, zenél.
A macskakövön visszhangot vet sajgón,
mielőtt még a csenddel összeér.
Hozzám űz a szél, jössz te cserfes asszony.
Meg se szólalok, a lelkemben vagy.
Zsörtölődsz velem, amíg én haragszom.
Fülembe ácsolt kínpad minden hang.
Csend vagyok benned feloldva a zajban.
így kap értelmet együtt e kettő,
teremtés lázában a Teremtő.
Megsebzetten, míg velem kínlódtál,
fájt nekem a szó, amit kimondtál,
és fájt neked is, amit elhallgattam.
Seres László
Érzékletesen mondtad el, kedves László.
VálaszTörlésSzép, halk hangú, férfifájdalommal átszőtt szonett ez!
VálaszTörlésSzonettedhez gratulálok: Mila
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm Kedves Mila...)))
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Ditta megtisztelő szavaidat...)))
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Tibor véleményedet...)))
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.