Keserű szembenézés

Azok előtt hajtunk fejet,
akik göcsörtös ujjal
már nem intenek vissza,
 fáklyáik lángja kihunyt
és sötétbe vész a fényfonál.
Azok felé fordul
szó, részvét, kegyelet,
kiknek ledőlt tornyait
rég ostromolták
s az enyészet rostjain
szövi szilárd alakká
emléküket az idő,
szívük csendjét
az örökkévalóság.
őket nem sújthatja ítélet,
sem új és új ítélkező.
Életművük oly roncstalan,
mint hitük volt a létben,
hold-tavi pillér,
égen-földön átível,
 Istenhez indulnak rajta.
Befejeztetett.

Látod,
a múlt felékszerez.
Olyannak láttat,
amilyennek láthattad volna mind,
ha figyelsz, ha törődsz, ha aggódsz,
mielőtt rájuk zuhan kőpalástjuk.
Hát jól vigyázz.
Elmegy melletted az élet,
ha hagyod, ha csak erre vársz.
Ezt kapod majd te is,
ha már nem leszel.

Azok előtt hajtunk fejet,
akikért tenni...
már semmit nem lehet.


Seres László