Alma a fájától

- Mami taníts meg csúsztatott palacsintát sütni! — mondta a lány.
- Hét végén itthon leszek, s szombaton eljövök! Mit szólsz hozzá?
Miután kötetlen időben vagyok nyugdíjas, szabadon rendelkezhet velem. Mondtam: Rendben.
Reggel kilenckor csöngött a telefon, és közölte, hogy már fölébredt, de még nem lát. Majd jön. Mondtam, feküdj vissza, aludj még egy kicsit.
Tízkor kisompolyogtam a konyhába, lassan kezdtem szedelőzködni. Előhoztam a kamrából a lisztet, a cukrot, kivettem a hűtőből a tojást s a vajat. Előkészítettem a két edényt is, amibe rakom a tojásokat. Aztán gondoltam, megpörkölöm a diót, ha hozza a gyermek a darálót, legyen megfelelően kihűlve, hogy már csak darálni kelljen.
Kezdtem feltörni a tojásokat is, gondoltam, hadd haladjunk, mikor ideér. Óvatosan választottam külön a fehérjét a sárgájuktól, és külön edénybe raktam őket. Majd bementem pár percre TV-t nézni, de nem tudtam sokáig egy helyben maradni, így habosra kavartam a cukrot a vajjal és a tojások sárgájával. Aztán hol egy kis lisztet, hol egy kis tejet tettem hozzá, míg megfelelő állagúvá vált. No, gondoltam, már nincs más hátra, csak a habot kell keményre verni. Mire kész lettem, csengetett, és ott állt életnagyságban, de üres kézzel.
- Nem találjuk a darálódat mami. Sem én, sem anya. Ő kérdezi, milyen az, amit keresel?
Csendes malíciával megállapítottam, hogy az anyját is én juttattam el a konyhaművészetek magaslatára, és összekavartam a habot a kész masszával. Már csak ki kellett sütnöm a palacsintákat, és csinosan, sikkesen egymásra csúsztatni. Amíg ezt cselekedtem, a leányzó lassú, elegáns mozdulatokkal, késsel darabolta a diót, amelyből minden második palacsintára szórtam valamennyit. A közbülsőre lekvár került.
Álltak a palacsinták diszkréten a tálon, én pedig gyors mozdulatokkal összekevertem a vanília pudingot a boros tejjel. A lány aggódott, hogy sok lesz a bor, és átvette a keverést. Nagyon vigyázott, mert figyelnie kellett mikor kezd dermedni, mert a megfelelő pillanatban kell a palacsintákra önteni, hogy megszilárduljon. Nos, a pillanatot lekéstük. Igaz, hogy óvatosan kanalazta a pudingot a palacsinták tetejére, abból hol az egyik, hol a másik oldalon folyt le egy kicsi, amit gyorsan felszedett az ujjával majd lenyalta. Konstatálta, hogy finom, és tovább nyalt. Kezet mosott, nyalt. Kezet mosott, nyalt. A végén tiszta lett a tányér széle. Büszkén indultunk vele haza, hogy megmutassa, mit sütött.
Megebédeltünk, és maradtam még egy ideig, aztán hazajöttem. Gyanús olajszag terjengett a lakásban. A tűzhely közelében rájöttem, mi a bűz oka. Takarékon hagytuk a tűzhelyet, de gondosan rajta hagytuk a palacsintasütőt is. Szegényke csak égett, égett, már a teflon is leolvadt róla a szégyentől. Menthetetlen volt.


Berettyóújfalu. 2011. 02.15.

Kertész Éva