Üres a tenyerem is,
s olyan árva vagyok;
végképp nincs semmim.
Az ígéret-filléreket,
amiket nagylelkűen még
viseltes kalapomba löktél,
odaadtam az első, felém
tántorgó reménynek.
Megsajnáltam nagyon,
ruhája rongyos volt,
kérő keze remegett,
csak a szemében csillogott
valami ábrándos erő,
valami jövőt sejtető.
Igen – mint mindig –,
most is a szemek
babonáztak meg,
amint fátyolos
íriszükön előtűnni
láttam, sorsom
elrajzolt vonalait.
Most végképp nincs semmim,
s olyan árva vagyok, nézd;
üres a tenyerem is.
Related Post
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Hevesi Éva: Miért nem szeretem a focit (megtörtént események alapján)Kislány koromban vasárnap délutánonként apám és keresztapám szívesen hurcoltak magukkal szülőfalum
László Mészáros: NézlekNézlek,mosolyod kibontja álmom:Szelíd mennydörgés a szívütés,a kísértés tüskéinkioltott madárfénybő
Hevesi Éva: Hazudj igazat!A szüleim igen szigorú elvek szerint neveltek. Különösen fontosnak tartották, hogy őszinte jel
Mészáros László: Kezed Egymásba feledkezve a kezed és kezem.Hajnali kertek deres sörényénelidőző, eleven csillagszil
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon szép!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.