Üres a tenyerem is,
s olyan árva vagyok;
végképp nincs semmim.
Az ígéret-filléreket,
amiket nagylelkűen még
viseltes kalapomba löktél,
odaadtam az első, felém
tántorgó reménynek.
Megsajnáltam nagyon,
ruhája rongyos volt,
kérő keze remegett,
csak a szemében csillogott
valami ábrándos erő,
valami jövőt sejtető.
Igen – mint mindig –,
most is a szemek
babonáztak meg,
amint fátyolos
íriszükön előtűnni
láttam, sorsom
elrajzolt vonalait.
Most végképp nincs semmim,
s olyan árva vagyok, nézd;
üres a tenyerem is.
Related Post
Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójáraMég nyílnak a völgyben a slammer virágok,egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -Esőtől áztatott kaput
Hevesi Éva: A törött tükörArcod porbanheverődarabjainmégmegcsillantajkad görbülővonala,a szétszóródottszilánkokonmegbotlott a
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Hevesi Éva: MamikaMostanában gondolatban egyre gyakrabban kószálok szülőfalum temetőjének síremlékei között. Türelmet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon szép!
VálaszTörlés