Esett az eső, akkor... januárban.
Dörgött az ég.
Agyagba ragadt cipőben álltam ...
Köröttem tömeg, s apró kis kövek...
Sírtak az esernyők,
én temettelek.
A hang ... s a félelem,
mikor koporsón koppant a virág.
Plébános mondott imát...
Az ég erősen dübörgött,
s koszorúkat mosdatott.
Kövekre hajoltak a gyászszalagok...
Vén platán ágai közé
szorult a bánatom,
huszonegy éve őrzi
agyagban hagyott lábnyomom.
2011. január 23.
Ruder Jana: HáromsorosokSzilveszterEz a vonat isa végállomásra értát kell majd szállnom...*Zokogó fákattemetnek a kéményekk
Ruder Jana: CseresznyefavirágokAz Esti Szivárvány főszerkesztője magához hívatta a fiatal újságírónőt. Bár a nő nagyon modern szel
Ruder Jana: Nyújtózik az őszIdőnként messzire vitt utamoda, ahova nem járnak sokan.Erőm engedte, hogy szálljak,de az éji csend 
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja 
Mészáros László: Nem így akartam1.Ne szólíts, Apám, többé gyereknek,öldöklő szívű felhők temetnek!Kifosztott akol, állok a napon,tű
Jártam én is ilyen temetésen. Mélyen lírai, ahogyan írsz, s a tömörítés fantasztikus! Szívből gratulálok, Jana!
VálaszTörlés