Esett az eső, akkor... januárban.
Dörgött az ég.
Agyagba ragadt cipőben álltam ...
Köröttem tömeg, s apró kis kövek...
Sírtak az esernyők,
én temettelek.
A hang ... s a félelem,
mikor koporsón koppant a virág.
Plébános mondott imát...
Az ég erősen dübörgött,
s koszorúkat mosdatott.
Kövekre hajoltak a gyászszalagok...
Vén platán ágai közé
szorult a bánatom,
huszonegy éve őrzi
agyagban hagyott lábnyomom.
2011. január 23.
Ruder Jana: Ahova a Nap sem lát el...Hideg, sötét betondobozahova Nap el sem látrejti életed porát márványba vésett betűkreuj
Ruder Jana: Más vagyokÉn nem az vagyok akinek látszomnem vagyok sem selyem, sem bársony.Vagyok durva posztó, kemény vászo
Ruder Jana: KikericsekMég kikericsekszirmán bóbiskol a nyáraztán elalszik...2018. 09. 19.Fotó: Ruzsa Dániel
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Riba Ildikó: Álmodunk táncos tavasz kacér mozdulataritmusra ringat lágyanég kékjén pompázóvidám nap meglegyin
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Jártam én is ilyen temetésen. Mélyen lírai, ahogyan írsz, s a tömörítés fantasztikus! Szívből gratulálok, Jana!
VálaszTörlés