M. Fehérvári Judit: Magyar vagyok - Másodközlés a Helyőrség után

 

[Magyar vagyok]

 

 

 

Magyar vagyok.

Itt születtem Kárpátok szent bércei alatt,

Körül ölelnek ma is a múlt fodrai,

s benne a történelem, mi éppen úgy

az enyém, mint a tiéd is, ki e nyelvet

beszéled és érted a szót: Hazám.

Debreceni cívisek vére fodrozódik

bennem, és a felvidéki Metzerek

becsületes iparos munkája, kik

Gömör vármegyéből nem léptek

ki soha, mégis háromszor váltottak

országot, de elvesztették identitásuk is:

Mesterekké lett születési nevük. Némán, titokban

morzsolták könnyeik. Elméjükben az anyaföld

szeretete lángolt, és tudták, délen megmenekült

Nándorfehérvár, de elesett Mohács és

Buda sem maradt magyar kézen. Mátyás

halála után a főurak kaparintották meg

a Szent Koronát, majd felügyelte Ferdinánd.

 

 

Magyar vagyok.

Értem a szót körülöttem.

Nem fognak ki rajtam a nyelvújítás előtti

mondatok. A mondák sem. Tudom, merre

szaladt a csodaszarvas, s azt is Árpád hol

kötötte vérrel a szerződést, melyben egyek

lettünk mind, kik mai leszármazottjaik vagyunk:

a valahai fehér és fekete magyarok.

És keveredtünk vándorlásaink során mindenféle

nomád harcosokkal. Attila népe ma is bennünk él.

Majd mongolok, kunok, törökök, Habsburgok zúzták

szét országunk, volt, mikor nem segített rajta a

körbehordozott véres kard, új királyok jöttek és

mentek, de sok volt közötük az igaz magyar.

Országmentő, országépítő éppen úgy, mint

Isonzónál félkarját vesztő dédapám, kinek nevéből

a rendszer később kiírta a –j-t és a –y-t, mert Fejérváry

Trianon előtt az elcsatolt Komlós-Keresztesen látta meg

a napvilágot, s sokáig titkolta, hogy hites felesége,

Perczel Borbála egy honvédtábornok leszármazottja volt.

És nem kellett rokkantként a Donnál, hol a második magyar hadsereg

csaknem megsemmisült, de apósom, az őrvezetőt

a 69. táborba mégis elhurcolták a békét ígérő szovjetek.

 

 

Magyar vagyok. Szűz Mária országában nevelkedtem

bigott, kálvinista anyám és görögkeleti apám állandó

vallásháborújában, ezért a rómaiakhoz jártam hitoktatónak,

hogy így legyen otthon is vallásszabadság és Krisztus teste

és vére mindannyiunkban egyszerre növekedjen tovább.

Magyar vagyok számomra szent föld, amin járok és a Hazám.

Tudom, mit jelent az elnyomás, ismerem a Kossuth- nótát

és a lyukas zászló jelképezi a  néhány hétig tartó megszűnő elnyomást.

Október 23-án szültettem. Volt, mikor még a történészek is ügynökök

voltak e napon is, jelentettek, míg mások telefonjait lehallatták,

leveleiket felbontották, s még az egyetemeken is azt hirdették:

ez a szabadság. Kuruc vérem mindezt nem hagyta szótlanul,

rendszerellenes lettem, felforgató, noha szám nem hagyta el

soha igaztalan szó. Így éltem itt e honban, mely nagy költőket,

tudósokat, művészeket adott a világnak és „ A nagy világon e kívül

Nincsen számomra hely; Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élnem, halnom kell.”

 

 

M. Fehérvári Judit

 

Debrecen, 2024. 02. 20 - 25.