"Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be."
csak néztem arcodat titokban
halszemen át némán
zaj se legyen köröttem
akartam hallani hangod
tenyerembe vájtam körmömet
fájt…
kulcsot fogtam
szinte már nyitottam
szédülten illatod éreztem
temettem vállad ívébe arcom
simogatott bőröd puha bársony
csak álltam hallgattam
reszketett közben vágyam
nem tudtam kimondani
ne gyere hozzám hamisan szeretni
ne játssz önző játékot velem
álltunk tovább süket csendben
ajtó két oldalán mi ketten
"Mikor nem látsz, felsírok érted"
Faludy György Szerelmes vers című versének első és utolsó sorát változatlanul hagyva
Nagyon szép !
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Ditta :)
TörlésSzomorú szép. Olyan érzések jutottak eszembe, mint amikor a szív és az ész szava gyürkőznek egymással.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a véleményed, valóban így van. :)
Törlés