Gyönyörű volt a kert. Tele... nyíló futórózsákkal. Az éjszakai zivatar, hagyott némi nyomot, de csend volt itt, szinte bántó csend. A sziklakert kövén ülve, arcát a tenyerébe temetve sírt. Azt mondták az orvosok, kevés az esély arra, hogy az apja felgyógyuljon a májműtétet követően. Nem bírta elviselni, hogy ez megtörténhet, hisz az édesanyja is alig két éve ment el. Ez a mély fájdalom még nem csitult el a lelkében, és most apa is…
Kergetőztek benne az emlékek, amit a szülői házban élt át. Gondolataiból a madáritatóban fürdő gerle hangja ébresztette fel. Mozdulatlanul figyelte, ahogyan a gerle boldogan lubickolt a vízben. Pár másodpercig nézte, aztán hirtelen felállt, mint akinek valami nagyon fontos dolog jutott az eszébe. A gerle ijedten röppent tovább…
Három héttel később, egy fonott karosszéket helyezett a Balaton vízébe, a partközelbe. Édesapja egy nagy szomorúfűzfa alatt figyelte a fia ténykedését, de nem szólt semmit, szemében egy apró könnycsepp jelent meg. A férfi az ölébe vette az apját, és a vízbe gázolva a karosszékbe ültette.
- Emlékszel, Édesapám? Amikor gyerek voltam, egyszer itt nyaraltunk, a Balatonon. Az a fűzfa, még egészen kicsi volt, és te azt mondtad akkor, ha valaha beteg lennél, ide hozzanak el. Mert itt egészen biztosan felgyógyulnál. Most itt vagyunk. Kicsit a vízben, kicsit a parton, itt a fűzfa alatt, kicsit a házban, s én itt leszek veled.
Az idős férfi arcára mosoly ült. Szemével a vizet pásztázva gyönyörködött a szelíd hullámok simogatásában, hallotta a távoli hegyek égig szálló sóhajtását. Mélyen szívta magába a levegőt, aztán a fiára nézett.
- Emlékszem, fiam…
****
Képalá 2020. pályázatára íródott. ( az eredeti képet szerzői jog védi, így másik képpel közlöm az oldalamon)
Gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.