Néma az alkony
bagoly árnyéka mozdul
fáradt a szél…
A fák fölé lassan
estruhát húz az ég.
Én még ülnék
e szelíd csendben
mert itt hallom
ahogy lélegzik az Isten...
Ülnék még
az est küszöbén
de a néma alkony peremén
mély alázattal
magához szólít egy emlék...
2012.
Fotó: Ruzsa Dániel
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése