Mátay Melinda Mária: Nevetek – sírok, avagy ne-ve-tek sír-ok

Időnként
az orrom alatt
még mindig hallok
egy elmorzsolt
kis sikolyt,
egy
magamba gyűrt
keserű
hangulat ízét
még érzem
/talán/
a nyelvem hegyén,
mikor
elindulok
fekszem vagy
ébredek
ugyanazzal a
nappal
még mindig
már mindig
hangsúlyozhatatlan
szavakkal.

A lábujjam hegyétől
a fejem búbjáig
bong,
mátay melinda
reszket
a közepe zárt
az első
s a végső
nyit:
SZERETLEK!

Piros ruhában
a hajam nyitva,
a lelked nálam :
most nevetek!

Arcodba vágom,
jaj, mégse fájjon!
nevetek,
nevetek,
nevetek!

Nyüszíts vagy karmolj,
használd a testem,
lágyan vagy durván,
alkoss meg engem!
Tombolok érted :
Mindent Megértek!
Nevetek,
kérek,
szeretek,
élek!

A lelkem most nála:
az arcomba vágja,

patyolat ingben
járok halálra -
nevetve
ne-ve-tek
Örökké,
Drága!

Időnként
az orrom alatt
még mindig hallok
egy elmorzsolt
kis sikolyt,
egy
magamba gyűrt
keserű
hangulat ízét
még érzem
/talán/
a nyelvem hegyén,
mikor
elindulok
fekszem vagy
ébredek
ugyanazzal a
nappal
még mindig
már mindig
hangsúlyozhatatlan
szavakkal.