Üres alagsorban hánynád le
magad.
Alattad véres lepedőd.
Undorodsz a kábaságtól,
a kíntól,
a testedtől,
szertelen, megért
pillanataidtól,
langyos és romboló
egyéniségedtől,
emlékeid tudatától.
Tejködös nappalokban reszketsz
saját látomásaidtól,
méhed összes szerető melegével
ringatnád örök-szerelmesen...
És megköszönöd, hogy elvették.
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Mátay Melinda Mária: Orgona lombjaHeten mellette,heten utánamennek.Gyönyörű koporsómlángvirágú nyár :temetnek.Halottak kísérnek.Orgon
Mátay Melinda Mária:Jo Nesbø : Betegen (Di Derre,norvég)(műfordítás)Szia, egy kikötőből írok 
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja 
Mészáros László: KedvesemLátod-e vajon te is, Kedvesem?A néma éj kifakadt véraláfutásacsöppen el vörösen, s alkonyi ingbenfe
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése