Üres alagsorban hánynád le
magad.
Alattad véres lepedőd.
Undorodsz a kábaságtól,
a kíntól,
a testedtől,
szertelen, megért
pillanataidtól,
langyos és romboló
egyéniségedtől,
emlékeid tudatától.
Tejködös nappalokban reszketsz
saját látomásaidtól,
méhed összes szerető melegével
ringatnád örök-szerelmesen...
És megköszönöd, hogy elvették.
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Mátay Melinda Mária: Levél anyámnak, kamaszkorombólÉjszaka értem haza.Gázok bűzét fújta feléma szél.Te ott álltál ésrám vártál.Könny csillant sze
Mátay Melinda Mária: PsychéA Folyó fölötta Héttornyú Sziklavárban,múlt és jövőszobákban,tárt ajtók, széljárta függönyök köztcs
Blank Judit: MegbocsátásMa kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák köztNyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
Mátay Melinda Mária: Rendszerváltó Mikulás dalMa Mikulás van.Télapó is.Itt várom.Talán ma meglesz.Ki is pirosítottammagam:hátha most sikerülés ny
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése