– Ki vagy? – A Nagyravágyó. – Mit kívánsz? – Minél gyorsabban, minél magasabbra jutni. – Mit kérsz hozzá? – Mind több olyan ismeretet, a... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Monodráma
Az elsötétített nézőtéren elhalt a mozgolódás, a figyelem érezhetően a színpad. felé fordult. A dermedt csendben lassan megmozdultak ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Üveggömb
ég üveggömbjén meteor vörös fénye fatörzset rajzol világok nélkül eltévedt nap sugara horizont alján elvesztettelek kőnehéz súlyt cip... Tovább olvasom »
Doktor Virág : Zúzmarasálban
A tél beálltának míves tanúja: hócsipkecsokor szenderül bőrömön. Dérlepte eresz alatt egymagam mantrázva zúzmarasálban őrködöm: Minden j... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Virágot nem simogathatok
Állj hozzám ide nagyon közel. Érezzem illatát a nyárnak. Szoknyád is suhogva énekel idézi emlékét a vágynak. Levendula illatú blúzod bec... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Nevess!
Tervekre, vágyakra acélhálót sző a lét, szövőszékén csattog a vetélő, ide oda jár. Ígéret földjét már régen elnyelte a világ. Nevess, ké... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A hit ereje
Bogdán Jakab meghalt és bár tudott róla, mégsem vette tudomásul. Tudott a halál létezéséről, azt is elfogadta, másokkal ez rendszerint ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Parkban
borongós őszi park fái közt magányos suhanó szellő márványon cipő sarka erőszakosan ritmusra koppan sötétben szívem félve remegve dobba... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Sors
Eltörött a fészek, melyben Tébláb is élt. Megrázta e végzet, mit föl sem fogott. ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Karácsony a havason
A fenyőfák roskadoztak a hótól. A menedékház ajtajában álltunk és néztük a holdfényben fürdő havas tájat. Egy lesuppanó hó pamacs törte... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Ráció és szeretet
Azt keresem, ami sehol sincsen, azt keresem, aki sehol sincsen. Ilyenkor rohangálok, mindenhol turkálok, és felrémlik anyánk hangja. Min... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Bevetés
Pattanásig feszült idegei miatt úgy tűnt, a motorok hangja egyre erőszakosabban harsog, már-már súrolva az elviselhetőség határait. M... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Játékok
Midőn gyermek voltam, buzgón űztem játékokat, képzeltem színes jövőt. Most játszom a korost: érzek jó sok keserűt, s figyelem, hogy elfo... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Zsákomban
koszosan kopott zsákom zegzugaiban ócska emlékek arany kösöntyű lánca zárta kíváncsi tekintet előtt Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Karácsony előtt
Csúcs lenne a csúcsra egy szép bíborcsiga! Vizslatta a fenyőt szegény Csibor Zsiga. Ám csak kecskekörmöt forgalmaz a Balcsi, egy remé... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Csak én tudom
Kávét ittunk mi ketten egy padon és a kezemre tetted kezedet. A szívem megállt egy pillanatra . Létem állóképpé merevedett. Örökkévalósá... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Disznóvágás
Bár réteges felhők gomolyogtak a magasban, a szél csak óvatosan mocorgott, mintha még pihenni akarna. Jócskán benne jártak a december... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: A legszebb ruhám
Jó vagy rossz változások ölelnek, leperegnek rólam, mint a homokszemek. Akár szépek, akár megoldásra várók sürgetnek, szűk az idő, kevé... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: A híd meséje
hídon ültünk hallgattalak hangod versenyre kelt szavaiddal virágok vad fűszeres illatában fénylő holdunk szerelemről mesét mesélt fol... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Ölelj szorosan
Világíts rám mosolyoddal kezed simítsa homlokom. Keverj néma álmaiddal szeress engem a romokon. Gyógyítsd meg szelíd kezeddel összes fe... Tovább olvasom »
Vasas Marianna: Osztályzat ok
1. Bizalom selymes katedrájára hullnak ébenszín borsók. Hány fekete pont a teljes bukás? 2. Egy lépcsőfokkal egyre fentebb - lenézve ria... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Tiltott gyümölcs
Szemed bűvkörében fürdetsz egész este, csókolgatod, círógatod ajkam, arcom, két karod testemen tüzet csihol, fejemet melledre, bőröd alá... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Somlóhegyen
„Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet.” (Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától) Ó, ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Pesszimizmus
Ha meg kéne, határoznom a fogalmat azt mondanám, a mély és igazi realitásérzéknek egy magas és kiteljesedett formája. A pesszimista emb... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Advent 2015
Köddel virrad, máris alkonyul. Esti csillogás, adventi várakozás. Nyüzsgő hangyaboly most a város, De a várt éjjelen csendesedik a... Tovább olvasom »
Vasas Marianna: Érzéktelenül
Az első nap vakság arcára ébredtem, szemem vásznán nyüzsgött száz szurokfolt. Majd az alkonyodó pillahorizonton csak a világtalanság vil... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A döglött álmok háza
A vénember mindig álmaiban élt igazán, a nappalok, csak az éjszaka várására voltak jók. Ahogy felébredt, elintézte kötelező teend... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Tűzmadár
kandallóban fahasáb pattog fénye szobám falára rajzol képzeletemben madár surrogva szárnyat bont árnyéka érzékin táncol dadogó fényű ... Tovább olvasom »
Thököly Vajk: Itthon vagyok
https://www.youtube.com/watch? v=y8G4U3D1M10 Tovább olvasom »
Seres László: Igazság
Ezernyi kérdésre ki ad választ S mit ér amit tud s mit amit titkol Cipeljük a fénybe kúszó égig Keresztként súlyát vállainkon Megmérette... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Háborúk
Isten és Sátán alkotás – rombolás, jóság – gonoszság, őszinteség – álnokság. Együtt a lelkünkben, együtt az emberi közösségekben, min... Tovább olvasom »
Vasas Marianna: Élet az emberek után
Zajhangyák milliárd parány árnya ében lángokba vígan poroszkált, zérusfüggöny bársonyzuhataga oltotta a sok nyüzsgő kis parázst, és moto... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Tiltott gyümölcs
Szemed bűvkörében fürdetsz egész este, csókolgatod, cirógatod ajkam, arcom, két karod testemen tüzet csihol, fejemet melledre, bőröd alá... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Piócanász
A vén fa kerti szék olyan rozoga, hogy életveszélyes volt beleülni. Nem igazán tanácsos fészkelődni benne, a legkisebb mocorgástó... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kései parázs
kértél belőlem adtam magamnak alig maradtam megkóstoltál hagytam érzésektől elállt szavam fanyar voltam talán prüszkölve kiköptél ost... Tovább olvasom »
Folinek Magdolna: Álompáros
Hitem, mit tennem kellett volna valami légüres fehérbe zuhant, elakartam kapni a tódult tavaszt hogy nyílló látomás kápolnájába avass... Tovább olvasom »
Seres László: Vers a vershez
Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre, vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra. Mindenható infúzió. Ne kelts zajt, felszínes mámort ... Tovább olvasom »
Vasas Marianna: Álomketrec
Olykor-ketrec álomvilág, levegőtlen, bús délibáb, valós érintést koldulva sikolt fel a képzet súlya: kárörvendnek metaforák. Mert a d... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kövek között
Köves úton botorkálok, utam végén mély az árok. Csillagtalan éjszakában a természet templomában hasztalan küldöm fohászom. Nem találo... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Részegen és józanul
Józan vagyok, téged nézlek. Mint a szivacs, úgy eláztál. Tátongnak az üres zsebek Holnap ismét, jaj de innál. Tanuld már meg, balga l... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)