Fedák Anita: A Báthory-szablya nyomában
Két tagbaszakadt őr állja utamat az ungvári várban, a honismereti múzeum bejáratánál. Mutatom az újságírói igazolványomat és elmondom, hogy a fegyverkiállítást szeretném megnézni. A boltíves kapuban éppen a múzeum igazgatója tart a munkahelyére. Bekísér, és készségesen válaszol a kérdéseimre is. Mikor azonban a fényképezőgépem után nyúlok, hogy a történelmi tárgyakat megörökítsem, megfogja a kezemet: sajnos nem engedheti meg. – Az exponátumok közt néhány igen nagy értékű ritka szál- és lőfegyver is található, ami felkeltheti a műkincsgyűjtőknek dolgozó csempészek figyelmét – magyarázza. – Itt van például a Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király szablyája, de az értékes példányokból szinte bármelyiket említhetném. Báthory-szablya hallatán felkapom a fejem, nahát engem is pont ez érdekelne. Persze tovább érdeklődöm a raritásról, hogyan került az intézmény tulajdonába, azon kívül, hogy történelmi ereklye, milyen értékkel bír stb. Nos, mint kiderül, a kiállított és jegyzékbe vett gyűjtemény fő részét a neves régész és helytörténész Lehoczky Tivadarról elnevezett munkácsi történelmi múzeumból hozták át. Az exponátumok regisztrálását 1947-ben kezdték el. Báthory szablyája úgy került Lehoczky tulajdonába, hogy az ungvári Feld Bernát felesége neki ajándékozta. A szálfegyver markolatát drágakövek ékesítik, SB – Stefan Báthory – monogrammal és a fejedelem kucsmás ábrázatával. A szablya hüvelyén a következő latin felirat olvasható: "Pro Deo et Patria". A fegyver pengéjén " S. B. Rex Hung et Pol" latin aranybetűs írás van, vagyis Báthory István lengyel király. Seba szerint a szablya értéke körülbelül három Mercedes árával vetekszik. A kiállítás ötletgazdája, lelke és kurátora Kobály Ilona, a múzeum osztályvezetője. Az ő kezdeményezésére több éves kutatómunkával jött létre ez a maga nemében is páratlan tárlat, amely kétszázhatvankilenc exponátumot mutat be. A tizennyolc országból származó fegyverféleségek a XIII.– XX. század második felét ölelik fel és köztük olyan különlegességek is megtalálhatók, mint a kínai és kaukázusi népek tőrei, arannyal és ezüsttel, korallokkal és más drágakövekkel díszített török jatagánok és egyebek – sorolja az igazgató. A tárlókban kardok, pallosok, spádék, szablyák, jatagánok, fokosok, kopják és lándzsák, alabárdok, balták és csákányok vannak. A szálfegyvereket felvonultató gyűjteményben tizennégy hegyes tőrt és hatvanhét szablyát számoltam meg. A lőfegyverek Európában először Spanyolországban, Olaszországban, majd nem sokkal később Franciaországban és Angliában honosodtak meg. A kollekcióban megtalálható egy XVII. századi francia vadászpuska, egy magyar párbajpisztoly, báró Perényi osztrák puskája a XIX. századból, illetve egy arab pisztoly a XVII. századból. A tárlat megtekintése után Vaszil Seba elmondja, hogy a múzeum régiséggyűjteménye folyamatosan gyarapszik. Legutóbb például a csapi vámosok által a csempészektől elkobzott értékes műkincsekkel – köztük néhány fegyverrel – lettek gazdagabbak. Búcsúzásnál még megjegyzem, eddig abban a hitben éltem, hogy a műkincsrablókat leginkább a képzőművészeti alkotások, illetve a táblaképek vonzzák Kárpátaljára. Ne higgye, csóválja a fejét a múzeum vezetője. A régiségkereskedőknek, a fanatikus műgyűjtőknek a régió igazi csemege, mondja. Már kiléptem a vár kapuján, és lassan távolodom a múzeum helyszínétől, mikor ösztönösen hátrafordulok: a két cerberosz kint áll és árgus szemmel figyeli, ahogy a helyszíntől egyre távolodom...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése