Soha ne mond, hogy mit tudsz, de mindig tudd, hogy mit mondasz." ~Claudius~ A minap 2x4 órás kurzoson vettem részt, amely a munkanélküliek elhelyezkedésében hivatott segítséget nyújtani. Ez már önmagában véve majdnem paradoxon, de be kell látnom, hogy az 50-60-as éveiben járó korosztályomnak bőven van mit tanulnia. Ez egy angolszász-német csoportterápia EU-s szabványoknak megfelelően. Őszintén meg kell mondjam ez a fajta tudás számomra nehezen elfogadható, hisz én is azok közé tartozok akik nem tudják magukat -eladni- a mai kor követelményeinek megfelelően. Végeredményben mondhatnám, önértékelési-tesztekről van szó. Az első nap anyagában a képességek és kompetenciák kerültek előtérbe. A két fiatal nagyon szimpatikus előadók, máris vázolták, mit kell szem előtt tartanunk, minek szellemében kell gondolatainkat és mondanivalónkat elmondani, egy esetleges, lehetséges munkáltatóval szemben. (nos ez közérthetően annyit tesz, hogy magunkat dicsérjük!) Ezzel nem is lenne gond, de érzésem szerint mostanság az a lényeg, hogy túldicsérjük, és az elmondottak is ezt látszanak számomra alátámasztani. A vázlat: - Kiváló kommunikációs készség, empátia (beleélés képessége) segítő készség - Nem adom fel!...kitartásunk, teherbírásunk igazolása - Tanulás, utána olvasás, nyitottság az újra - Elsődleges elfoglaltságunk a munka! Szóval ki kell mondjam, hangosan, hogy kiváló kommunikációs készséggel rendelkezem! -Nos én itt már megakadtam, mindattól függetlenül, hogy tudom ez a kijelentés igaz rám nézve! Az empatia és a segítő készségem is megfelelő, sőt abból a fajtából való vagyok, aki beáll és szó nélkül megcsinálja!... vagyis én így érzem és látom a környezetem visszajelzéseiből is. Azt is tudom, hogy pl.: a "talán" szót nem használjuk, mert erősen gyengíti az önmagunk, és a mások által kialakítandó képet. ...de ki állíthatja, hogy mindent tudok?! -hát én! (és magam sem hiszem!) -míg ezen meditálok, máris a következő pontra lépünk. A nem adom fel, című magánszámunk, következik, bizonyítván azt, mennyire jó dolgozók vagyunk! Végül is ki a jó dolgozó?!... aki: -ki sem látszik az akták papírok halmaza mögül, netán a büfébe sincs ideje lemenni, és a körülötte morajló beszélgetés is zavarja?!...-vagy az, akinek zárások alkalmával rendszerint beteg a gyereke, netán ő maga???! ...vagy az a szürke eminenciás, akinek jut némi ideje humorral elütni a gondokat, a munka monotonságát, netán tud mosolyogni és minél kevesebb túlórával a határidőre elkészülni?!! -miközben azt sem tudja, hogy mi az: feladni, hisz ez a munkája! Szerintem nem dicsérni, nem feladni, csinálni kell! Igaz, itt eléggé borotva élen is egyensúlyozhatunk, mert nem biztos, hogy nem vállaltuk túl magunkat, és megdőlni látszhat tökéletességünk. ...nos ezt hiába kérdeztem meg, egyértelmű választ nem kaptam rá, és máris jött a következő gondolat. Vállalnom kell kihangsúlyozva, hogy nyitott vagyok az újra, a tanulásra, és a céggel kapcsolatos dolgok elsajátítására, annak működési mechanizmusának megismerésére, áttekintésére, hogy munkám még hasznosabban tudjam ellátni. Ezzel a vázlat ponttal sem tudtam mit kezdeni! ...ma már ez nem természetes?!? -állítólag nem, és érdemes a cég berendezkedését, üzletpolitikáját, profilját előre áttanulmányozni, hogy a felkészültség látszatát mutassuk, miközben a 4. bekezdést erősen bizonygatva győzködjük leendő munkaadónk, hogy számunkra elsődleges elfoglaltságunk a munka! Ekkorra már a Beatrice zenekar száma járt az eszemben, és tudtam végképp "mellé" énekeltek! Félre értés ne essék! Sohasem volt olyan munkaköröm, ahol a 8 óra letelte után letettem a tollat, és hazasétáltam. Amikor gyerekeim összeszedve az oviból, napköziből hazaértem, jött a második műszak, majd miután lélegzetnyi időm maradt előkotortam a M.Közlönyt és próbáltam értelmezni a rám (munkámra) vonatkozó részeket. Nem kürtöltem világgá, csak csináltam... A minap pedig: a tesztjeim jól sikerültek, melyekből kitöltöttünk jó párat, mint pl. a Carnegie Mellon egyetem által összeállított stressz teszt, vagy a Johari illetve Nohari ablak 2 fő dimenziójában az "Én" és a "Mások" által látva, a -pozitív és negativ tulajdonságokon keresztül vizsgálja a személyiséget. Ez egy egyszerű modell, az önismeretre. 1955-ben publikálta két pszichológus és a mai napig használatos egyéniségfejlesztő, visszaigazoló módszer mely az egyénnek a rejtett aspektusait is felszínre hozhatja, igaz ennek hatékonysági eredményeiről nincsenek egyértelmű vélemények...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése