Egy idézeten akadt meg a szemem, és kezdtem átgondolni, kutakodni, talán nem véletlenül... "Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerüen történik, ami várható, ami naponta ismétlödik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk." ~Milan Kundera~ VÉLETLENEK... Véletlenek márpedig nincsenek, tartja Csernus doki, -és talán mégis vannak! Mindent amit nem tudunk megmagyarázni, véletlennek titulálunk. Valljuk be, sok minden dolog marad életünk során válasz nélkül, amit ezzel indoklunk, hisz hiába kutakodunk emlékeink sorában, nem találjuk meg a kiváltó okot, okokat. Pedig Leonardo da Vinci azt monja: "A természetben nincs hatás ok nélkül" Jómagam is erre teszem voksom, és mégis sokszor foglalkoztat a "véletlenek" kérdése. Milan Kundera, akitől a fenti idézet való, cseh-francia filozofikus gondolkodású író, drámaíró, költő. A regényeiben, írásaiban, nem a logika jegyében érvel és elemez, hanem intuitív (ösztönös megérzésen, élményszerű, ihlet, sugallta felismerés) megjelenítésével teremti meg az irodalmi mű fiktív (kitalált) világát. ...és vannak véletlenek?! Sok-sok példa igazolja létezésüket (akár a neten is olvasható számos utalás erre) Filozófusok, és a szinkronicitás-elmélet hívei (akik a szerencsét és a véletlent azonosan kezelik) vallják, hogy létezik valahol a világmindenségben működő valamiféle titokzatos erő, amely a világban uralkodó káoszt a maga sajátos törvényei szerint rendezi el. Többek között Schopenhauer is úgy véli, hogy minden véletlen, illetve egybeesés, a világmindenség előre elrendezettségéről, valamiféle belső harmóniáról tanúskodik. Mások minden ilyesmi mögött misztikumot gyanítanak, amely révén az Univerzum "valamit közölni szeretne velünk". Az viszont az emberiség hibája, hogy nem érti ezeket a jelzéseket. Már az ókoriak is sejtették és úgy gondolták (így Hippokratész is), hogy a Mindenséget valamiféle közös szálak kapcsolják össze. A kutatások kétfajta véletlent különböztetnek meg: van 'közönséges' véletlen - ilyen a pénzfeldobás, a lottószámsor, a kártyalapok sorrendje osztáskor stb. és van 'jelenséggel bíró' véletlen. Ez utóbbiaknál az emberek, események, helyszínek, múlt, jelen és jövő keveredik egymással, úgy, hogy a valós és paranormális világ közti finom határvonal teljesen elmosódik. A tudományok is használják a véletlen fogalmát. Meglepő módon a következő definíciók (meghatározás) is valósak: Azokat az összefüggéseket, amelyeket még nem ismerünk, vagy amelyek kiszámítása túlságosan költséges lenne, véletlennek tekintjük. Már ez a definíció is jelzi, hogy a véletlen egyáltalán nem annyira tiszta fogalom. Még a tudomány sem képes (és nem is kívánja) tagadni, hogy a véletlen folyamatok mögött is összefüggések húzódnak meg. A mindennapok embere szintén igazolást keres élete 1-1 megmagyarázhatatlannak tűnő eseményére, pillanatára. Lássuk be: bármit is akarunk az élettől mindig is lesznek kellemes véletlenek, meglepetések, amelyeket szerencsére nem tudunk befolyásolni! Ezzel szemben sajnos váratlan kellemetlen dolgok is érnek bennünket, aminek sem a megakadályozása, sem az elkerülése nem lehetséges! Ezeket figyelembe véve, általában az emberek kétféle típusba sorolhatóak: Az első csoportba tartozó többnek látja véletlent, a szerencsét véletlen egybeesésnél. Jelet lát benne. Annak bizonyítékát, hogy odafönn valaki vigyáz rá. A lelkük mélyén érzik: bármi történjék is, van valaki, aki segíti őket és ez reménnyel tölti el. - a második csoportba tartozó puszta véletlennek, szerencsének látja mindezt az örömteli fordulatot, és gyanakodva szemléli. Számukra ez a helyzet kétesélyes. Jól is, rosszul is elsülhet, de a lelkük mélyén érzik: bármi történjék is, csak magukra számíthatnak, és ez félelemmel tölti el őket. A legtöbb ember szerint nem mi irányítjuk a sorsunkat, hanem bizonyos dolgoknak úgy kell történniük, ahogyan történnek...a sorsunk előre meg van írva. (?!) Szerintem pedig (élet)utak vannak, és a véletlen események a mérföldkövek. Ha tudatosan átgondoljuk, hogy miért is következhetett be az a véletlen esemény megláthatjuk, hogy mit üzen a sors nekünk, mint ahogyan Kundera írta: "csak a véletlen szól hozzánk." A mindennapi tetteink, mozdulataink, a történések, események sora nem hívja fel a figyelmünket, monotonitásba (egyhangúság) vész, vagyis "néma". „Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről, és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme.”- vallja Kundera....és még egy gondolat tőle: "Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak Assisi Szent Ferenc vállainál."
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése