...elcsépeltnek tűnő téma a NET - világában Mostanság sokat olvasok a Világháló oldalain és talán a karácsony utószele, netán az elidegendés lassú, de biztos folyamatának következménye miatt elővetítődik a sorok közt a magány. Nem az a magány, amikor senki sem nyit rád ajtót, hanem a társas-magány, ami miatt muszáj gép elé ülnünk. Egyik ismerősöm talált egy újságcikket, melyben az áll, hogy tesztelték a felhasználók viselkedését és megállapították, 1 nap kihagyás után elvonási tünetek jelentkeznek náluk. Ezzel majdnem egyet is értek, igaz attól függ, mi miatt nem érünk rá a számítógép elé ülni! Úgy gondolom, itt nagyon fontos a sorrendiség, amit tudatosan kell magunkban kialakítani! Ezt a két világot virtuális, és valós, egymás mellé rendelve kell megéljük. A való-világ kötődései, a család, a munkahely, a szomszédok, a barátok, a minket körülvevő miliőben szintén fontosak, de jómagam pl. hiába mondanám el nekik, hogy találtam egy új verset a Gothard-oldalán, vagy kaptam egy videót, ami annyira engem tükröz, netán egy zene, egy festmény..... Meghallgatnak, nem nevetnek, nem néznek át rajtam, -hallják ők amit mondok, de nem értik. Nem az Ő hibájuk, nem is az enyém. Sőt! -nem is hiba! Egy-egy írásomban, válaszomban én is elgondolkodtam ezen, de azt hiszem örök téma marad, mert ahány ember annyiféle indok fellelhető. Abban viszont egyformák vagyunk, hogy szeretnénk olyan emberekkel körbevenni magunkat, aki hasonló gondolkodású, érdeklődési körű, tanulhatunk, és taníthatunk, észrevétlenül saját gyönyörűségünkre. Itt lehet a másik fél egyetemi tanár, netán 6 elemit végzett munkanélküli, nem ez a fontos! - a gondolatok amik összekötnek minket! A minap így írtam róla: ...szeretem ezeket a "blogos"-beszélgetéseket! Nincs benne semmi különös, igazi őszinte gondolatok. Számomra ez nagyon fontos! A blogokról csak annyit: a visszhangot nem használhatjuk, hisz azt beépitették, a XXI. sz. lehetőségét a netet viszont igen! Igaz pár éve ezt még magam sem hittem el! Tagadhatatlanul nagyobb az "elidegenedés" mértéke, mint apáink idejében, mindamellet, hogy bejárhatjuk a világot! -de aki őszintén közelit, aki a sorok közt magát adja, tud, és akar őszinte lenni; itt barátokra talál! Nem a barát-gyűjtőkre gondolok, hanem arra a maroknyi emberre, akit személyesen nem ismerek, de figyelnek rám, és figyelek rájuk! Nem a dicséret, nem a hiánypótlás; hanem az egymásra figyelésben találom a lényeget. Nem akarok személyeskedni, de nekem csodálatos érzés volt, amikor az egyik barátom megosztotta velünk karácsonyi üdvözletét, amit egy tanítványától kapott...-kell ettől nagyobb őszinteség, öröm?! A képek, fotók írások, és hozzászólások mind-mind egy-egy őszinte darabkájuk! Itt nem fűznek "kötelező" szálak, nincsenek egymáshoz viszonyítható függőségek, külsőségek... Itt barátok vannak! ...Aki ebbe belekóstol, annak tényleg "muszáj" blogolnia, írnia! Köszönöm Barátaim! Gné.Gy.Syl
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése