„Így éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.”
(József Attila: Íme, hát megleltem hazámat)
Még nézheted a végtelennek látszó
haboktól fehér vén Dunát,
mintha tied lenne a kavicsot mosó,
mert dörögtél rá ezer csodát.
Hogy voltál ebben a rengetegben, és
mertél nekünk "bolond" lenni, de önakaratból vagy
mások miatt, Téged korán kellett eltemetni.
A dinnyehéjad lám kihalásszák, itt nem őrzi
tovább verseid, bár ne hallanád most a felszínt,
hogy osztják szét emlékeid.
S ha nem volt nyugtod életedben, Te
izgő-mozgó óriás, a halál sem köt meg
nyugalomban, visz a parttól ki tudja merre
a sok törvényhozó ön-glóriás.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése