Seres László: Makacsul egymáshoz

Akkor gyere, hogyha hívlak.

Gyámolíts, ha gyámolítlak.

Nekem az is elég lesz,

ha nyomtalan elégetsz
jéggé fagyva karjaidban.

Mennybe viszem a harangszót
megbocsátón, ha haragszol,
hogy megbékülj, ha szeretsz.
Csillagtested ékszer lesz
a testemen, mikor alszol.

Egyszer megáld, másszor átkoz,
csókos ajkad súg, kiáltoz.
Úgy keresem kegyedet,
mint egy falat kenyeret
bűneim bocsánatához.

Ha vihar dúl, ölelj, ne félj,
ágaimhoz kötözlek én,
hadd legyen villám-verte
lombom, gyökerem nedve
örökké éltető remény.

S ha az alkony pírja altat,
vérem vérednek sarjat ad.
Amíg szeretsz, szeretlek,
csillagokra fektetlek,
sápadt holddal betakarlak.