Seres László: Mint a vízbefúlt

Még el se mentél, itt hagytál engem
gyönyörök közt, mely csontig égett.

Odadobtad vigaszul, kéretlen

az utolsó lélegzetvételt,

visszafojtott égi sikolyodat

csillagderengő hold-fehéren.

Ne keress mentséget, se okokat,

egyetlen kötéllel beérem

félájultan, ahogy a víz-befúlt,

hogy kiments a haláltusámból,

akkor is, ha csak a múlt íze jut

belőled, csupán leheletnyi.

Látod, már a testem se lángol,

kiürült. Most tanul feledni.