Kapolyi György: Az összefüggéstelenség szépségei2

A mindennapok folyamatos eseményei azért lehetnek folyamatosak, mert minden mindennel összefügg. Ez persze így nem igaz, de ezen áligazság rá van kényszerítve a dolgokra, különben nem kiálthatnánk ki folyamatnak.

Márpedig ha bevalljuk, az események, epizódok, apró-cseprő történések önálló egységet alkotnak, akkor nem beszélhetünk többé összefüggésekről, és azonnal belezavarodunk az egész eseménydömpingbe.

Még szerencse, bármit hiszünk, a dolgok tőlünk függetlenül haladnak a maguk útján. Nem beszélhetünk összefüggésekről, legfeljebb az összefüggéstelenség szépségeiről, ami azért lehetséges, mert össze nem függő dolgokat összefüggőknek kiáltunk ki.

Ez a tettünk valahol igazán kedves hazugság, ennek köszönhetően egy új fogalom született, aminek van valós alapja. Ez részünkről egy nemes gesztus -egyből érthetővé teszi az érthetetlent- és jól is hangzik. Mert a hangsúly a könnyen érthetőségen van, nem a valóságon. A valóság az, amit annak hiszünk. A dolgok összefügghetősége logikusan magyarázható, két történés között a híd működik, de ez nem jelenti azt, hogy így is van. Valójában nem tudjuk, hogy mi, és hogy igazán, egy művi teória nélkülözhet minden realitást. A realitással amúgy sem mennénk semmire, az csak lehangol, amire nincs szükség. Az összefüggéstelenség az, amiben van az egyénnek beleszólása kreativitásától függően. Kiszínezhet, átalakíthat, hozzátehet és elvehet, Az összefüggéstelenség mindent áthat, már-már művészi vénákat teremt, alkotó fantáziákat támaszt fel, van saját logikája, amit érezni és nem érteni kell. Egy nagy kirakós játék, ahol az egyén érvényesülhet, engedi játszani, megélheti a létezés gyakorlatának szabadságát.

Mert hajlamosak vagyunk verdikteket gyártani, amitől egész életünk szabályozottá válik, egyben gépiessé, és unalmassá. Nem jut szóhoz a versenyző, elmagányosodva elszürkül. Ha sikerül felfedeznie  az összefüggéstömegek között az összefüggéstelenség szépségeit, akkor megmenekül. Ez, a kreatív agyak paradicsoma, a szabadság kertje, a szellem gátak nélküli száguldozásainak egyetlen helyszíne.

Mert lehet, hogy kerek a földgolyó, de nem a világ, az csak egy érzékelhető meglévőség, míg a golyó tapintható tény. Nincs is benne semmi izgalmas.

Az összefüggéstelenség elfogadható és befogadható, az önmegvalósítás talaja, maga a zene és szépség. Nem kell bizonyítani és érthetővé tenni semmit, számtalan variációjában felépíthető vele a kinek-kinek igazsága, amiben elfogadható számára önnön létezése. Ez, az egyetlen igazság, ami számít. Az összefüggéstelenségnek emberi léptékei vannak, nem fedi tudományoskodó homály, engedi magát értelmezni, és ezt feltételek nélkül teszi. Persze neki is megvannak a maga összefüggései, de ebből sok van és variálható. A mássága az, amit a bölcsek nem értenek, és hiúságukban nem tudnak elviselni. Ezen azért nem lehet segíteni, mert nem tanultság, hanem intelligencia kérdése. Ami pedig nincs, az nem is lesz.

Az összefüggéstelenség szépségeitől színes a világ.

Ha nem romlik el és nem válik összefüggővé, még marad keresnivalónk.

                        
Kép: Kapolyi György alkotása