Jó volna, ha néha meglátnál,
a sötétben hozzám bújnál,
ha néha megsimogatnál,
ha a hajam a szélben
összeborzolnád.
Jó volna, ha néha megfognád
hideg kezem, kezed kesztyű
helyett kesztyűm lenne,
melegével fagyomat
megolvasztanád.
Jó volna, ha néha könnyemet
törölnéd, arcomon jéggé
fagyott nyomát simítanád,
kandallóban tüzet gyújtanál,
ölembe fejed hajtanád.
Related Post
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Riba Ildikó: VarjakŐszi ködben, szűrt napfénybenfák ágain, levelek helyénvarjak állnak, megrezzenek, károgva mess
Riba Ildikó: Őszi emlékKorán jött szeles őszön a hidegkéretlen erővel szobámba betört.Régi emlékem vele rám köszönt,gyerme
Riba Ildikó: CsengettyűCsengettyű cseng-bong,udvarias kútágasjeget bont.Vándor éji madárkútkávára messziről száll kuv
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Mészáros László: KedvesemLátod-e vajon te is, Kedvesem?A néma éj kifakadt véraláfutásacsöppen el vörösen, s alkonyi ingbenfe
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon szép ez a leginkább dal műfajú vers! Az egyszerűsége és a képi világa elbűvölő.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Judit
Örülök, hogy tetszett 
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.