Jó volna, ha néha meglátnál,
a sötétben hozzám bújnál,
ha néha megsimogatnál,
ha a hajam a szélben
összeborzolnád.
Jó volna, ha néha megfognád
hideg kezem, kezed kesztyű
helyett kesztyűm lenne,
melegével fagyomat
megolvasztanád.
Jó volna, ha néha könnyemet
törölnéd, arcomon jéggé
fagyott nyomát simítanád,
kandallóban tüzet gyújtanál,
ölembe fejed hajtanád.
Related Post
Riba Ildikó: VarjakŐszi ködben, szűrt napfénybenfák ágain, levelek helyénvarjak állnak, megrezzenek, károgva mess
Riba Ildikó: Síró falevélnéma üzenetsíró falevélel nem mondottszavaidat elvittea szomorú szélforgatja néhalomhán lomposanmás
Riba Ildikó: TalányTetőtlen házbanmocsok és vér,szappan és kéj,szabad az ölelés.Zene szól,pattan a gitárhúr.Feldúlt lé
Riba Ildikó: Játékodjátékodnak végre vége...nézz magadra kérlekfelhőként foszladozikmúlt évek virágillataveszni hagyott
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon szép ez a leginkább dal műfajú vers! Az egyszerűsége és a képi világa elbűvölő.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Judit
Örülök, hogy tetszett 
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.