Mátay Melinda Mária: Rendszerváltó Mikulás dal

Ma Mikulás van.
Télapó is.
Itt várom.
Talán ma meglesz.
Ki is pirosítottam
magam:
hátha most sikerül
és nyerek
egy kis diót,
valami földi jót,
vagy egyebet.
Dicsőséges Szent
Nemzeti Mikulás!
Ugye ma raksz
a 42-es
second hand csizmámba
egy kis gyümölcskenyeret?
Ó, mióta kérem!
Már 34 éve éppen!
Első dalom akkor született.
Rendszerváltó Mikulás
volt a címe,
dorombkíséret is volt
anno melléje.
Dorombom azóta
sajna
elveszett.

Vagy ellopták?
Ugyan,
ki tudja már?
Hisz a végtelenített,
s a mindenkori jelenre
feszített
idő és érzet
egy ingoványon áll,
s isteni időtlenségben
forgatja
ezt a 34 évet.
Már ami a
nemzeti
Mikulás-napi
diót, földi jót,
s egyebet illeti.
Ma megint
kísérem
igaz
csak a hangommal
régi versemet.
A Rendszerváltó Mikulás
köztünk él,
s most újra
megérkezett.
Dajn-dajn-da-dajn-dada
Dajn-dajn-da-dajn-dada.
Fogam alatt
ropog
a dió, a dió, a dió
héja.

Kivette
belét a,
belét a
Télapó.
Krampuszkája
a virgácsát,
a virgácsát
rázza,
és végig,
mindvégig
azt
magya-rázza
magya-rázza :
ma nem,
nem jön
a Télapó,
Télapó,
fogam alatt
a dió, a dió,
a dió héja,
a dió, a dió, a dió
héja,
a dió, a dió, a dió
a dió…….

Mond,
de tényleg,
mégis
hova lett
az a sok
dióbél,

az a sok
földi jó?
Mondd, hova de
hova lett?

Dajn.