Csecse lelkek,
pattanó rügyek,
fia lelkek,
nem kell féljetek,
baba lelkek,
énekeljetek
nyíló,
nyíló világba!
Uras ifjú,
íjba, kardba zárt,
pici lányka,
vézna sáskaláb,
teli szívvel,
úgy rohanj ma át,
játék,
játékvilágba!
Üres ember,
borba, rögbe tört,
hideg asszony,
sződd a szemfedőd
szobor arcú
istened előtt,
múló
múló világba!
Öregember,
száraz pergamen,
öregasszony,
holtig bánt igen,
gyere hullni,
korhadj át velem
nyíló,
nyíló világba!
László Mészáros: Őt vártadŐt vártad. A súlytalan fényből kilöttyent éjszakahomlokot maró hidegében,elmosódott körvonalai
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Rusvay Balázs: A pofázós-ballada (Fellebbezésem margójára)Ha teng a lélek éjről éjre,ha minden ébredés csoda,ha holt hitek hazug reményenem mar sebet belé so
Rusvay Balázs: Ballada a pipacsról és a szélrőlA poklos asszony virágoskertjében,mit légióként felvert már a gaz,ott járt a szél, hogy Istenről re
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Gyönyörűen sírósan szomorú. Az emberi élet minden korszakát temető vers.
VálaszTörlés