Rég volt mikor anyák
napján köszönthettelek.
Nap ragyogott,
virágot ontott,
hajladozó rét.
Piros rózsát vettem,
hozzád boldogan vittem.
Az évek megvonták
tőlem a fiatalság kegyét,
gyermekként hajoltam,
szinte dadogva mondtam
örök hálám szavát.
Nem kértem mást,
csak egy simogatást.
Rózsád kristályvázában
fejét hajtva
álomba szenderült.
Betegséged rajtad
nem könyörült,
kerékbe törte
szemed fényét.
Rózsádat vázád
irigyen magába zárta.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése