Hallgat a szél,
a sápatag hold
sem leskelődik
az égi tengeren,
elnémult a végtelen.
Kipattant egy bimbó,
egy apró...
Még alig él,
napfényre vágyik szüntelen,
harmatot inna,
hogy majd szép legyen.
Vándor, ha erre járnál,
lépj hozzá szelíden-
simogasd szemeddel,
ne érintsd kezeddel...
A hold a széllel
majd együtt dalol,
s örömükben
csillagot sírnak ott fenn
az égi ösvényeken...
2008.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése