Hallgat a szél,
a sápatag hold
sem leskelődik
az égi tengeren,
elnémult a végtelen.
Kipattant egy bimbó,
egy apró...
Még alig él,
napfényre vágyik szüntelen,
harmatot inna,
hogy majd szép legyen.
Vándor, ha erre járnál,
lépj hozzá szelíden-
simogasd szemeddel,
ne érintsd kezeddel...
A hold a széllel
majd együtt dalol,
s örömükben
csillagot sírnak ott fenn
az égi ösvényeken...
2008.
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Blank Judit: MegbocsátásMa kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák köztNyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Mészáros László: KedvesemLátod-e vajon te is, Kedvesem?A néma éj kifakadt véraláfutásacsöppen el vörösen, s alkonyi ingbenfe
Balogh Géza: Alekszej Jermilov: A varjú (Ворона) (műfordítás)Szárnyait hátán összezárja,S imbolygón ballag a vén varjú.Teszi is ezt oly fontoskodva,Bár gyakran 
Ruder Jana: Horpadt holnapok..Valami hiányzik.Talán a hajnali pára,melyet ablakomra leheltek a csillagok?A reggeli fény, mi sötét
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése